Salonga-kalandok: Félelem a táborban

 

A Kongói Demokratikus Köztársaságban található Salonga Nemzeti Park, Afrika legnagyobb nemzeti parkja különleges titkot rejt. A Földön egyedülállóan itt élnek a csimpánzok mellett legközelebbi rokonaink, a bonobók. Jane Goodall munkásságának köszönhetően a csimpánzok életét, viselkedését, szokásait jól ismeri a tudomány, azonban a bonobókat vagy más néven törpecsimpánzokat alig néhány kutatócsoport tanulmányozza, köztük a németországi székhelyű Max Planck Intézet munkatársai. Hozzájuk csatlakozott dr. Csatádi Katalin etológus, s az ő személyes hangú beszámolóin keresztül mi is megismerhetjük a kongói kutatótábor mindennapjait.

OKTÓBER 19.

ÜRES A FOLYÉKONYNITROGÉN-TARTÁLY

Delphine levelezik a következő camp managerrel, Daviddel, aki szintén francia. Pár hét és itt lesz. Kérünk tőle mindenfélét, sütit, csokit, meg .. alkoholt. És visszaírt a szerencsétlen, hogy ő nem iszik... de szívesen hoz valamit, amit szeretnénk. Legalább... :)

Fú, fennforgás van! Tegnap este Andrew jön a laborból, hogy üres a folyékonynitrogén-tartály. Totál üres, egy csepp nitrogén sincs benne, viszont tele van (természetesen bonobó-) vizelet- meg székletmintával... Van itt egy kis hűtőszekrényünk, amit eddig csak naponta egyszer kapcsoltunk be este, hogy egy termoszt lehűtsünk, amiben Isaac tárolja a vizeletmintáit a terepen, amíg be nem ér a táborba. Most azt bekapcsoltuk egész napra, -7 fokra. Andrew lecsavarta még a lámpákat is, hogy minden áramot a hűtőszekrény kapjon, úgyhogy gyertyafénynél vacsoráztunk :) Aztán ma hajnalban elment Lompoléba, mert ott a főnöknek (Marának) van napeleme meg akkumulátora, és azt akarja kölcsönkérni tőle. Közben úgy tűnik, hogy nagyjából felesleges volt odamennie (meg vissza, 40 km egy nap alatt!), mert kiderült, hogy a hűtőszekrény alig fogyaszt áramot. Ez nem rendes hűtő, hanem egy picike mobil hűtőszekrény, amit autó-szivargyújtóról is lehet üzemeltetni, és nem is 220-szal működik, hanem 12V-tal. Úgyhogy úgy tűnik, hogy meg a -7 fokot is simán tartja egész kicsi árammal. Ami azért is jó, mert így tudunk hideg vizet csinálni!

Hogy hogyan tűnt el a nitrogén, azt nem tudni, Andrew szerint lehetett valami kis lyuk a tartályon, ahol kipárolgott. Én nem értek ezekhez a kütyükhöz, de akárhányszor láttam a tartályt, mindig hideg, sőt jeges volt a teteje, és amikor berakott valamit, akkor meg vagy egy percen keresztül dőlt belőle a füst. Bár ez normális, én nem gondolom, hogy lyukas volt a tartály, hanem valószínűleg szép lassan elfogyott a nitrogén.

A Virunga Nemzeti Parkban történtekről hallottunk a BBC-n, szörnyű, különösen, hogy a helyiektől látom: itt a majom az bizony étel, kivéve az ittenieknek a bonobo, de valószínűleg csak a projekt miatt (bar a bonobóhús sok helyen tabu, mert ők is ismerik és elismerik a rokonságot). Viszont ha most ez a sok éhes fegyveres katona ott nekiáll vadászni a maradék 200 gorillára... Nem hiszem, hogy bármi jó származik belőle. Örülök, hogy legalább a vadőröket idejében kimenekítették...

OKTÓBER 31.

FÉLELEM A TÁBORBAN

Múlt héten szerdán elvesztettek a fiúk a bonobókat, és azóta sehol semmi. Mindennap kimegy két, néha három ember is keresni őket, de semmi. Egyszer, két nappal ezelőtt találtak egy ágat, amit a bonobók használtak. A hím bonobók ugyanis elég gyakran fitogtatják az erejüket úgy, hogy letörnek egy-egy faágat, és azzal együtt rohannak, ameddig csak tudnak. Nagyon mókás egyébként, úgy hallatszik, mintha egy vonat menne el. Az ügyesebbek akár 20-30 métert is rohannak, de van olyan is, hogy csak kettőt. Egy ilyen faágat talált az egyik munkás a Meike 5-ön. De azóta megint semmi, se nem hallják őket, se nem találtak újabb nyomot. Ma megint kint vannak hárman az erdőben. Andrew nem ment ki, ami nem jellemző, de azt mondta, hogy pihenőnapot ad a szervezetének a tegnapi 40 km után, meglátjuk, hogy megtalálják-e őket.

Közben Andrew lázba hozott egy témával, úgyhogy a semmittevős napokat kihasználva végre olvasok cikkeket. De nem szabad róla beszélnem, a fene egye meg, mert a jelenleg folyó munkák titkosak... úgyhogy csak annyit mondok, hogy állatok öngyógyításáról van szó, és nagyon érdekes.

Úgy volt, hogy ma buli lesz itt, Lui Kotalban, mert jön Mara Lompoléből a szokásos hóvégi találkozóra, plusz ez az utolsó találkozója Delphine-nel (aki december közepén megy haza), úgyhogy azt mondta, hoz csirkét meg alkoholt. De sajna elmarad a parti, mert megjelentek az orvvadászok a környéken, és Mara most azok után ment ki néhány vadőrrel. Az orvvadászok minden évben itt vannak, főleg karácsony és újév környékén, mert ilyenkor van a legnagyobb "szükség" a húsra, ilyenkor a legkönnyebb eladni. Itt az orvvadász egészen mást jelent, mint amit mi elképzelünk, vagy legalábbis, amit én elképzeltem. Általában ugyanolyan helyiek, mint a többi, csak éppen nem a saját vadászterületükön vadásznak, hanem másén, plusz nem saját célra lövik le az állatokat, hanem azért, hogy eladják. Nem könnyű elkapni őket, mert általában csak néhány hétig dolgoznak, de akkor kilőnek annyi állatot, amennyit csak tudnak. Sokszor viszont már maga a tény, hogy a vadőrök elindultak keresni őket elriasztja őket. Legalábbis elriasztja innen, a kutatási területről. Hogy innen hova mennek, azt nem tudom. Ilyenkor ráadásul mindenki attól fél, hogy azért nincsenek meg a bonobók, mert elkapták őket a vadászok.

A Salonga-kalandok folytatódik

A következő bejegyzésben: Messze, de megvannak a bonobók

A napló folytatását naponta közöljük, a következő és a korábbi bejegyzéseket itt olvashatja.