Szex húsért a csimpánzok között

Vágólapra másolva!
Német kutatók megfigyelései szerint a vadon élő nőstény csimpánzok gyakrabban hajlandók párosodni azokkal a hímekkel, amelyek hosszabb időn át megosztják velük a vadászatból származó húst.
Vágólapra másolva!

A szódabikarbónától a hőszivattyúig: 365 környezettudatos tipp. Új sorozat az [origo]-n

A csimpánzokat (Pan troglodytes) tanulmányozó kutatókat régóta foglalkoztatja a kérdés: mi alapján választanak partnert maguknak a nőstények, miért vadásznak a hímek, és osztják meg az így szerzett húst nőstényekkel annak ellenére, hogy utóbbiak nem vesznek részt a vadászatokban? Az emberi vadászó-gyűjtögető társadalmakkal foglalkozó tanulmányokból többen azt a következtetést vonták le, hogy a vadászatban sikeresebb férfiaknak több feleségük van, és ezért több utóduk születik. A csimpánzok húsmegosztó viselkedésére vonatkozó egyik magyarázat szerint ezeknél az emberszabásúaknál is hasonló a helyzet, mint a primitív emberi társadalmakban: a hímek ellátják a nőstényeket hússal, cserébe párzási lehetőséghez jutnak. Eddig azonban kevés bizonyíték támasztotta alá ezt a hipotézist.

A lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatói azonban olyan megfigyeléseket közölnek a PLos ONE folyóirat legújabb számában, amelyek megerősítik a fenti elképzeléseket. Cristina M. Gomes és Christophe Boesch az elefántcsontparti Tai Nemzeti Parkban tanulmányozták a csimpánzok viselkedését. Azt tapasztalták, hogy a nőstények gyakrabban párosodnak azokkal a hímekkel, amelyek legalább egy alkalommal megosztották velük a zsákmányolt húst, mint azokkal, amelyek sosem adtak nekik a zsákmányból. A hús megosztása a nőstényekkel tehát növeli a hímek párzási sikerét.

A hímek ugyan nagyobb valószínűséggel osztották meg a húst azokkal a nőstényekkel, amelyeknek a megduzzadt és bepirosodott külső ivarszervei jelezték, hogy hajlandók a párzásra (azaz ösztruszban vannak), amikor azonban a kutatók az összes ilyen esetet kizárták az elemzésből, ugyanazt az eredményt kapták, mint korábban. Ez azt mutatja, hogy a rövid távú cserék (vagyis, amelyeket az ivarzó nőstényekkel folytattak a hímek) önmagukban nem növelték a párzási sikert, csak az "önzetlen" húsmegosztások számítottak, amikor a zsákmány megosztását nem követte azonnali párzás. (A csimpánz nőstényei - az emberhez hasonlóan - nagyjából havonta egyszer kerülnek fogamzóképes állapotba.)

Gomes szerint eredményeik erősen alátámasztják azt a hipotézist, hogy a vadon élő hím csimpánzok húst adnak a szexért cserébe, ami számukra hosszú távú befektetés. Azok a hímek, amelyek megosztják a húst a nőstényekkel, megkétszerezik a párzási sikerüket. A nőstények pedig, amelyek nemigen tudnak önállóan húst szerezni maguknak, energiabefektetés és a vadászattal együtt járó sérülésveszély nélkül növelhetik kalóriabevitelüket. A tanulmány azt a feltevést is megerősíti, hogy a csimpánzok képesek bizonyos mértékig előre látni cselekedeteik jövőbeni eredményét.

A kutatók szerint a korábbi tanulmányok feltehetőleg azért nem találtak kapcsolatot a párzási siker és a húsmegosztás között, mert a rövid távú cserékre összpontosítottak, vagy esetleg olyan csoportokat vizsgáltak, ahol a nagyon erős hímdominancia miatt a nőstényeknek nem nagyon volt lehetőségük megválasztani a nemi partnereiket.