Ázsiai parazita állhat a legnagyobb méhpusztulás mögött

Vágólapra másolva!
A méheket a világ számos pontján rejtélyes kór tizedeli, a pusztulás az elmúlt években soha nem látott méreteket öltött: Európában, Ázsiában, valamint az Egyesült Államokban több helyen a méztermelő méhek vadon élő populációi gyakorlatilag teljesen eltűntek. A kaptárelhagyásnak nevezett jelenség okát régóta keresik, s most első alkalommal van remény arra, hogy megtalálják az okozóját - egy parazita képében.
Vágólapra másolva!

Az Environmental Microbiology szaklapban spanyol kutatók közöltek eredményeket arról, hogy kaptárelhagyástól sújtott méhészeteket vizsgálva egyetlen lehetséges okot találtak a pusztulásra. Sem a méheket érintő legelterjedtebb élősködő, a Varroa-atka (Varroa destructor), sem az izraeli akut paralízis vírus (IAPV), sem a mezőgazdaságban használatos rovarölőszerek nyomait nem találták meg, viszont azonosították az Ázsiából elterjedt Nosema ceranae nevű parazitát. Amikor ezután a kolóniában még megmaradt méheket ez ellen az élősködő ellen ható antibiotikummal, flumagillinnal kezelték, minden érintett kaptárban teljes felépülés következett be.

A Nosema ceranae az utóbbi években indult hódító útjára, és jelent meg a keleti mézelő méhek kaptárai után a nyugati méhekében is, addig a Nosema apis volt a nyugati mézelő méhet megbetegítő egyedüli ismert Nosema-faj Európában. A nyugati mézelő méhnél először Taiwanban és Spanyolországban megfigyelt parazita ma már világszerte elterjedt. A Nosema ceranae-nek és a Nosema apis-nak hasonló az életciklusa, előbbi spórái valamivel kisebbek, ám a legnagyobb különbség közöttük a pusztítás gyorsaságábban mutatkozik: a Nosema ceranae nyolc nap alatt végez a méhekkel, lényegesen rövidebb idő alatt, mint a másik parazita - olvasható az egyik magyar méhészeti portálon. A pusztulás a táplálékszerzésről gondoskodó méheket érinti a leginkább, amelyek a fertőzés miatt túl gyöngék ahhoz, hogy visszatérjenek a kaptárba, és a mezőn pusztulnak el. Emiatt a kaptárban néhány napon belül a rajnak csak egy legyengült, kiéhezett töredéke marad, ami a kaptárelhagyásra is igen jellemző.

Bár a mostani eredmény nagy előrelépést jelenthet a méhek pusztulásának megállításában, még nem jelenti egyértelműen azt, hogy megtalálták volna a kaptárelhagyás egyedüli okát - mutatnak rá a kutatók.

A méhek elvesztése beláthatatlan gazdasági következménnyel járna. A méhek munkája nyomány ugyanis nem csupán a méz kerül asztalunkra, ennél sokkal nagyobb a jelentőségük a termesztett és vadon élő növények virágainak beoprzásában. Számítások szerint ételeink közel harmada dicséri a méhek munkáját.