Sok millió euróba kerülnek a betolakodó fajok

Invazív fajoknak általában az idegen eredetű, agresszív terjeszkedésű élőlényeket nevezzük. Tönkretehetik a természetes és az ember alkotta ökoszisztémákat, felboríthatják a táplálékhálózatok egyensúlyát és egyéb károkat okozhatnak. A kutatók most kezdik számszerűsíteni azokat a károkat, amit ezek a fajok okoznak, és összesítik az ellenük való védekezésre fordított költségeket is.

Az e heti Frontiers in Ecology and the Environment folyóirat online kiadásában Montserrat Vilá, a sevillai Estación Biológica de Donana ökológusa és kutatótársai közlik az Európában legtöbb kárt okozó fajok listáját. A kutatók munkájukhoz a DAISIE (Delivering Alien Invasive Species Inventories for Europe), azaz az európai idegen inváziós fajok adatbázisát használták kiindulási alapul, amelyben több mint 10 ezer idegen faj szerepel.

Vila és munkatársai elkészítették a legkártékonyabb európai invazív fajok 10-es listáját. A listán a hazánkban is előforduló fajok közül szerepel többek között a kanadai lúd (Branta canadensis), a vándorkagyló (Dreissena polymorpha), a pataki pisztráng vagy pataki szaibling (Salvelinus fontinalis), amely hazánkban - kissé bizarr módon - védett faj, a földi madársóska (Oxalis pes-caprae) és a nutria (Myocastor coypus).

Az állatfajok közül általában a szárazföldi gerinceseknek van a legnagyobb hatásuk az ökoszisztémára. Sok közülük csúcsragadozó, így ezek betelepülése dominóeffektust hoz létre a táplálékhálózatban. Ezzel szemben a szárazföldi gerincteleneknek, így a rovaroknak és a pókoknak van a legszűkebb hatásuk az ökoszisztémára, viszont messze a legnagyobb anyagi károkat okozzák. A szárazföldi gerinctelenek teszik a legtöbb kárt a gazdasági terményekben és az erdőkben, és ezek a károk jól számszerűsíthetők. Az Egyesült Királyságban például az idegen ízeltlábúak által okozott terméskiesés értéke eléri az évi 2,8 milliárd eurót, más tanulmányok szerint pedig a 30 leggyakoribb gyomnövény elleni védekezés több mint 150 millió eurót emészt fel.

A szerzők fölsorolják azokat az idegen fajokat is, amelyek a legnagyobb közvetlen pénzügyi ráfordítást igénylik évente, beleértve a megfigyeléssel és az irtással kapcsolatos, illetve a környezetvédelmi neveléssel összefüggő költségeket. A legdrágább betolakodók közé tartozik a vízijácint (Eichhornia fajok) 3,4 millió eurós, a nutria 2,8 millió eurós és egy tengeri algafaj 8,2 millió eurós éves költséggel.

Vilá szerint az invazív fajok kezelésének egyik legnagyobb problémája, hogy a hatásuk nagyrészt még ismeretlen. Európában az invazív fajok csupán 10 százalékának ismert az ökológiai és gazdasági hatása. Vannak persze kivételek, történik erlőrehaladás, hazánkban például "vérdíjat" tűztek ki a hazai katicafajokat veszélyeztető, de a szőlőt is pusztító, ázsiai eredetű harlekinkaticára (Harmonia axyridis). Mindenkit arra kérnek, hogy irtsa e betolakodót, és jelezze a Domberdő Egyesületnek az elpusztított állat lelőhelyét.

Invazív fajok

Betolakodó Európában: Arion vulgaris

Az "inváziós faj" fogalom a mai napig nem teljesen tisztázott meghatározás. Vitára leginkább az ad okot, hogy egy adott faj kontrollálatlan elszaporodásának nem feltétele az idegenhonosság - a körülmények kedvező alakulásával őshonos fajok is képesek inváziósan viselkedni. Az ilyen esetek mögött többnyire az élőhelyek leromlása, átalakítása áll, amelynek során egy-egy élőlény hirtelen helyzeti előnyre tesz szert.

A klasszikus inváziós faj mégis a messziről érkező sikeres hódító. A különböző úton-módon idegenbe érkező élőlényeknek jelentős része nem képes az új körülményekhez alkalmazkodni, és rövidesen elpusztul, mások esetleg kisebb-nagyobb állományokkal beilleszkednek, elemeivé válnak a helyi élővilágnak. Néhány ezrelék azonban az új közegben kimutatja a foga fehérjét: agresszíven terjedni kezd az őshonos állat- és növényvilág rovására. Egy 2005-ös adat alapján világszerte a veszélyeztetett fajok mintegy 80%-a küzd az invazív ragadozók, illetve vetélytársak ellen. Az invádorok néha egymás kezére játszanak: a kaliforniai Bodega-öbölben egy borsónyi kagylófaj, a Gemma gemma elszaporodásának fő oka például az Európából behurcolt parti tarisznyarák (Carcinus maenas) megjelenése. A vizsgálat szerint ugyanis a rák az új környezetben az őshonos Nutricola kagylófajok fogyasztására állt rá, előnyhöz juttatva a másik invádort.

Az Egyesült Államokban és Európában egyaránt jelentős pénzösszegeket fordítanak az invádorok felmérésére és visszaszorítására, társadalmi összefogást sürgetve, s egyre inkább előtérbe kerülnek a megelőző óvintézkedések, az inváziós csatornák feltérképezésére irányuló kutatások, gyakorlati tevékenységek, figyelemfelkeltő kampányok.

Ajánlat: Kontinensközi invázió - agresszív idegen fajok Európában