A két faj közötti kölcsönösen előnyös kapcsolatnak (mutualizmusnak) klasszikus példája az akáciák és a hangyák együttműködése. A fákon a hangyáknak megfelelő búvóhelyet nyújtó, tövüknél megduzzadt tövisek nőnek, a levelek tövében található mirigyek pedig nektárt termelnek a hangyák számára. A levélkék végén ráadásul fehérjében és zsírokban gazdag "növénymorzsák" nőnek, amelyek a hangyák kedvenc csemegéi. A lakásért és ellátásért cserébe a hangyák védelmet nyújtanak a fák számára a növényevőkkel szemben: vadul megtámadják az odatévedő más rovarokat, sőt még a madarakat és a kis testű emlősöket is.
Egyetlen rovarfajnak azonban sikerül megkerülnie a védelmi rendszert. A karimáspoloskák (Coreidae) családjába tartozó levéllábú poloska (Mozena) bántódás nélkül sétál föl-alá az egyik akáciafajon és fogyasztja a növény leveleit. Susan Whitehead, a Coloradói Egyetem biológusa arra volt kíváncsi, mi teszi ezeket a rovarokat "láthatatlanná" a hangyák számára.
Mivel a hangyák kommunikációjában kiemelkedő szerepet játszanak a kémia anyagok (feromonok), ezért a kutatónő feltételezte, hogy a rovar valamiképpen utánozza a hangyák illatát. Az elmélet ellenőrzéséhez Whitehead és munkatársai először megbénították a poloskákat, de a hangyák még ekkor sem támadták meg őket. Amikor azonban a kutatók kémiai oldószerrel mosták le a poloskákat, a hangyák azonnal lerohanták őket.
A kromatográfiás és a spektrometriás vizsgálatokból kiderült, hogy a rovar külső kitinburkán olyan szénhidrogéneket választ ki, amilyeneket a hangyák is kibocsátanak. Emiatt a hangyák fajtársukként fogadják el a poloskákat, és csak akkor támadják meg őket, ha megszűnik ez a vegyi álcázás.
Noha ez a kémiai álcázás meglehetősen sok energiabefektetést igényel a poloskáktól, a haszon felülmúlja a befektetést: versengés nélkül hozzáférhetnek egy táplálékforráshoz. A poloskák esete azt is bizonyítja, hogy még a legtökéletesebbnek tűnő védelmi rendszeren is található rés, amelyet a rátermett fajok kihasználhatnak.