Bizarr teremtményt mosott partra az óceán

Az Avalon közelében partra sodródott ritka hevederhal teteme

A kaliforniai Santa Catalina nem csak arról híres, hogy korábban a Wrigley rágógumigyáros család magántulajdonában állt a sziget. Két éven belül a mostani a harmadik alkalom, hogy az óceán egyik legritkább és legkülönlegesebb élőlényének tetemét sodorta partra itt a víz.

Megdöbbentek a látványtól

Los Angeles környékén az egyik legszebb látványosság a teljes egészében természetvédelmi oltalom alatt álló Santa Catalina sziget. (A természetvédelmi előírásokat olyan szigorúan veszik, hogy a szigeten csak elektromos meghajtású gépkocsikkal lehet közlekedni.)

Ugyancsak meglepődött az a két munkás, akik a sziget „fővárosa”, Avalon közelében

egy rendkívül furcsa, kígyószerű élőlény partra mosott tetemére bukkantak

a Csendes-óceán partján a múlt héten hétfőn.

Az Avalon közelében partra sodródott ritka hevederhal teteme Forrás: Tyler Dvorak/Catalina Island Conservancy

A Catalina Island Conservancy (CIC) természetvédelmi szervezet és a helyi tengerkutatási intézet, a Catalina Island Marine Institute helyszínre érkezett munkatársai megállapították, hogy a furcsa élőlény a rendkívül ritka hevederhalfélék (Regalecidae) egy elpusztult példánya. Amy Catalano, a CIC koordinátora elmondta, hogy a 13,5 láb (4 méter) hosszú példány 2013 óta már a harmadik hevederhaltetem, amit partra sodort a víz.

A Catalina szigetén 2013. október 13-án partra sodródott hevederhal méretét jól mutatják a tetemet tartó emberek Forrás: Catalina Island Marine Institute

A 2013. október 13-án ugyancsak itt felfedezett példány 5 méter hosszú volt.

A ritka leletet részletes vizsgálat és preparálás céljából a helyi tengerkutatási intézetbe szállították.

Ez a hal ihlette a középkor tengerikígyó-legendáit

A rendkívül ritka és életmódját tekintve alig ismert hevederhal rendszertanilag a csontos halak főosztályán (Osteichtyes) és a sugarasúszójúak osztályán (Actinopterygii) belül a tündöklőhal-alakúak rendjébe (Lampriformes) sorolt önálló családot és nemzetséget alkot.

A tetem jó állapota alapján ez a példány nem sokkal a partra sodródása előtt, valószínűsíthetően a felszín közelében pusztult el Forrás: Tyler Dvorak/Catalina Island Conservancy

A hosszú, kígyószerű testformával rendelkező hal hátán a fejtől a farokig szalagszerűen végigfutó hátúszó első 10-12 sugara rendkívül magas, és koronaszerűen felmeredve ágaskodik az állat feje fölé.

Ebből a koronaszerű képződményből származik a hevederhal másik elnevezése, a heringkirály.

A farokúszója fejletlen, ami a hal kígyózásszerű úszásmódjára vezethető vissza.

Az állat egyik egyedi jellegzetessége a fej felett koronaszerűen felmeredő 10-12 hátúszósugár Forrás: Wikimedia Commons

A hevederhal a szürkületi vagy bathyális zóna (200 métertől 1000 méteres vízmélységig) nyílttengeri középmélységeinek, az úgynevezett mezopelágikus régiónak a lakója.

Ismereteink szerint leginkább a 400 és 600 méter közötti mélységtartományt kedveli,

de ennél mélyebbre is lehatolhat. Időnként – elsősorban éjszaka – azonban egészen a felszínig felemelkedik.

A most megtalált példány fejportréja. A hevederhalnak apró szemei vannak Forrás: Tyler Dvorak/ Catalina Island Conservancy

Elképzelhetjük, hogy a múltban, amikor az akár 17 méteres hosszúságot is elérő óriás hevederhal (Regalecus glesne) éjszaka felbukkant a holdfényben fürdő óceán felszínén, milyen érzéseket válthatott ki a babonás tengerészekből.

A csontos halak világának méretrekordere

A hevederhal a leghosszabb ma élő csontos halféle, a Regalecus glesne faj kifejlett példányai elérik a 11 méteres testhosszúságot.

Az eddig ismert leghosszabb példány 17 méteres volt.

Partra vetett hevederhal egy 1860-ban készült metszeten Forrás: Wikimedia Commons

A világtengernek testhosszban ennél csak két nagyobb hala ismert, mindkettő a porcos halak osztályába (Chondrichtyes) tartozó cápaféle; az óriáscápa (Cetorhinus maximus) és a 18 méteres maximális hosszúságot is elérő érdescápa (Rhincodon typus).

Az 1996 szeptemberében San Diego mellett megtalált 7 méter hosszú példány fotója Forrás: Wikimedia Commons

A Regalecus nemzetség másik faja, a kisebb R. russelii 4-6 méter hosszúra nőhet meg.

Eleven példány csak nagyon ritkán kerül az ember szeme elé,

a hevederhalak többségét partra sodródott tetemek alapján ismeri a tudomány. A közelmúltból a legnagyobb partra mosott tetemre 1996 szeptemberében San Diego (Kalifornia, Egyesült Államok) partjainál bukkantak rá, ennek a példánynak 7 méter volt a teljes hossza.

Homályos mélységek titokzatos lakója

Mélyvízi életmódjának köszönhetően a hevederhal életmódjáról nem sokat tudunk. A bizarr élőlényt természetes élőhelyén először 2008 júliusában a SERPENT kutatási projekt tengerbiológusainak sikerült megörökíteniük egy mélytengeri robotkamera segítségével a Csendes-óceán kaliforniai partvidékén.

Fiatal hevederhal-ivadék a bathypelágikus régióban Forrás: Wikimedia Commons

A hevederhal kozmopolita faj, világszerte előfordul a mérsékelt övi és szubtrópusi tengerekben.

Bizonyított tény, hogy honos a Földközi-tengerben is. A Messinai-szoros környékén 2003 júniusában éjszaka, felszín közelében sikerült egy példányt megfigyelni.

A Dél-Kaliforniában partra sodródott példány tetemét a NOAA tengerbiológusai vizsgálják Forrás: NOAA

A hevederhal ragadozó életmódot folytat, fő táplálékát apró, mezopelágikus világító garnélák, lábasfejűek és halak alkotják.

Új-zélandi tengerbiológusok megfigyelése szerint a hevederhal érintésre elektromos ütést bocsát ki.

Eleven hevederhal megpillantásához azonban jó nagy adag, lottófőnyereményhez hasonló szerencse szükséges.