Mégsem gyilkolt a por a kréta időszak végén

Vágólapra másolva!
A legújabb vizsgálatok szerint a kréta végi becsapódás során nem került olyan sok por a levegőbe, ami a tömeges kihalásokhoz vezetett volna.
Vágólapra másolva!

A kutatók ma már alapvetően egyetértenek abban, hogy 65 millió évvel ezelőtt egy aszteroida csapódott a Föld felszínébe, és ez az ütközés hozta létre a mexikói Chicxulub krátert.

Az már nem ilyen egyértelmű, hogy milyen összefüggés volt a becsapódás és az azt követő kréta végi tömeges kihalás között. Milyen mechanizmusokon keresztül okoz a becsapódás globális fajpusztulást?

A hagyományos magyarázat szerint nagy mennyiségű por jut a levegőbe, ami "elhomályosítja a napot", és nagyon erősen csökken a fotoszintézis, valamint a felszíni hőmérséklet.

A legújabb adatok szerint azonban tévedés, hogy egy közepes méretű (1-2 km átmérőjű) aszteroida globális éghajlatváltozást okoz. A becsapódáskor levegőbe kerülő por mennyiségének a becslése alapján a fenti méretű aszteroida nem okozna globális katasztrófát, de természetesen a regionális hatások ettől függetlenül nagyon pusztítóak lennének.

Ahhoz, hogy valóban megértsük a por hatását, a kutatóknak meg kell találni a módját, hogy közvetlenül meg tudják mérni a kis porrészecskék mennyiségét a kréta és a harmadidőszak határánál. A jelenlegi vizsgálatok során modell kísérleteket végeztek az apró porszemcsék szétszóródásának megállapítására.

Arra a következtetésre jutottak, hogy túl kevés részecske jut a levegőbe ahhoz, hogy jelentős ideig lecsökkenjen a fotoszintézis. Inkább a felszíni kőzetekből kiszabaduló szulfát-tartalmú aeroszolok és a globális erdőtüzekből származó korom okozhatta a globális hőmérséklet csökkenést.

Eddig azt feltételezték, hogy a kréta és a harmadidőszak határánál lévő agyagréteg a becsapódáskor levegőbe kerülő finom porból rakódott le, az új vizsgálatok viszont ezt megcáfolták.

Ráadásul eddig a felszíni atombomba robbantásokból származó adatokra alapozva végeztek számításokat, de ennek a becslések szerint körülbelül 100 milliószor kisebb az energiája, mint a Chicxulub becsapódás esetében lehetett. Így aztán ezeknek a modellkísérleteknek az eredményei sem tekinthetők teljesen megnyugtatónak.