Rekordméretű az ózonlyuk

Ismét elérte három évvel ezelőtti, 28 millió négyzetkilométeres rekordméretét a Déli-sarkvidék feletti ózonlyuk, miután az ózon az idei nyár végén gyorsabban fogyott a légkörből, mint az előző években - közölte szerdán a Meteorológiai Világszervezet (WMO).

Az ENSZ-szervezet szakértői szerint az ózonlyuk kiterjedése a következő hetekben valamelyest még tovább nőhet, minden eddigi rekordot megdöntve. "Az elmúlt évek tapasztalatai alapján szeptember közepétől még egy vagy két héten át növekszik" - mondta Michael Proffitt, a WMO ózonritkulással foglalkozó vezető szakértője.

Az ózonlyuk - amely a három oxigénatomból álló ózonmolekulák magaslégköri védőrétegének a normálisnál mintegy 50%-kal vékonyabb területe - az 1980-as évek közepe óta alakul ki évről évre, augusztustól szeptemberig, amikor az antarktiszi tél elmúltával a Nap ismét magasabbra emelkedik a Dél-sarkvidék felett. Az év további hónapjaiban a "lyuk" újra feltöltődik, a réteg egészének enyhe felhígulását eredményezve.

Az elmúlt több mint egy évtizedhez képest kiterjedése a tavalyi szeptember végén volt a legkisebb, amikor ketté is szakadt. Ez azonban különleges ritkaság. "Az általános tendencia az, hogy az ózonlyuk egyre korábban kezd kialakulni, tovább tart és egyre mélyebb" - mondja a szakértő. Az utóbbi évek változásai azonban inkább az Antarktisz felett, a légkör középső rétegének alján kialakult időjárási feltételeknek tudhatóak be, mint az ózonkárosító vegyi anyagok légköri mennyiségének.

Utóbbiak, köztük a permetező palackokhoz és a hűtőgépekhez használt gázok, az ún. klór-fluoro-karbon- (CFC-) vegyületek kibocsátását nemzetközi egyezményben korlátozták. Ennek nyomán - mint a mérések mutatják - a káros gázok mennyisége csökkenőben van a légkör alacsonyabb rétegeiben, viszont csúcsértéket ért el a légkör középső rétegeiben, épp a földi életet az ibolyán túli sugárzástól védő ózonréteg magasságában. Ez az egyik oka a lyuk jelenlegi rekordméretének.

Proffitt ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy műholdas, ballonos és földi méréseik szerint az ózonlyuk formáját az Antarktisz feletti légmozgások alakítják, s ezek meghosszabbodása volt idén a másik ok, amely több bomlasztó hatású napsugárzásnak tette ki az ózonlyuk belső részeit.