Laboratóriumok épülnek az óceán alatt

Háromezer kilométernyi optikai kábellel összekötött 30 tengeralatti laboratórium figyeli 2007-től Kanada és az Egyesült Államok közötti határnál a Csendes-óceánban a Juan de Fuca tektonikus lemezt.

A Juan de Fuca a Föld kőzetburkát alkotó 12 jelentősebb kőzetlemez közül a legkisebb, területe mindössze 200 ezer négyzetkilométer. Helyenként 3 ezer méternyi vízoszlop és vastag üledékek borítják. A jelenlegi ismeretek szerint van legalább egy aktív vulkánja, az Axial Seamount, amely néhány évenként tör ki. A lemez évente 4 centiméteres sebességgel csúszik az amerikai kontinens alá.

E sajátosságok alapján a Juan de Fuca különösen alkalmas olyan vizsgálatokra, amelyek célja az óceáni kőzetburok szerkezetének és szeizmikus viselkedésének elemzése, kémiájának és geológiájának kutatása.

E vizsgálatok a Neptun-program keretében valósulnak meg. A víz alatti laboratóriumokat egymástól 100 kilométerenként helyezik el, és felszerelik a legmodernebb technológiákkal: állóképeket készítő fényképezőgépekkel és videokamerákkal, földrengésmérőkkel, hidrofonokkal, nyersanyag-detektorokkal, áramlatmérőkkel. Beiktatnak autonóm járműveket is, amelyek az optikai szálhoz csatlakozva bejárnak egy-egy kisebb zónát, és adatokat gyűjtenek, térképeket készítenek.

A programban több száz kutató és mérnök, amerikai és kanadai egyetemek, óceanográfiai intézetek szakértői vesznek részt. A koordinációt amerikai részről a washingtoni, kanadai részről a victoriai egyetem végzi, amelyek internetes honlapjain az információk hozzáférhetőek lesznek a világ összes kutatója és az interneten barangolók számára egyaránt.

A Neptun költségvetése 187 millió euró, ennek kétharmadát Kanada állja. (Ez az arány hozzávetőleg megfelel a lemeznek az Egyesült Államokhoz, illetve Kanadához tartozó részének terjedelmével.) A program előre láthatóan húsz évig tart majd, és Christopher Barnes, a program kanadai irányítója szerint forradalmasítani fogja az óceánkutatást.