Párválasztáskor a méret a lényeg

Egyazon fajon belül a nő- és hímegyed méretbeli különbségének nagy szerepe van a párválasztási küzdelemben - állítják azok a brit kutatók, akik nemrégiben jelentettek meg egy tanulmányt a vízpartok mellett élő madarak viselkedéséről.

A tanulmány, amelyet a brit Tudományos Akadémia (National Academy of Sciences) jelentetett meg, alátámasztja azt a természetes törvényszerűséget, amelyet több mint 40 évvel ezelőtt figyelt meg egy német tudós, Bernhard Rensch. Rensch szerint az állatvilágban az egyes fajok nemek közti méretkülönbsége csaknem minden esetben összefüggésben van a testmérettel: a kisebb testméretű fajoknál a nőstény a nagyobb, a nagytermetűeknél pedig a hím. Például egy hím gorilla jóval termetesebb, mint egy nőstény, míg egy hím patkány csak alig nagyobb női párjánál.

A bath-i egyetem kutatói frissen megjelent tanulmányukban statisztikai elemzés alá vették több mint 100 különböző vízparti madárfaj párválasztási szokásait, testméretét és viselkedését. Arra az eredményre jutottak, hogy a nagytestű vízparti madaraknál a hím egyedek versenye jóval kiélezettebb, nagy testméretük pedig kifejezett előnyt jelent számukra a potenciális versenytársak elleni földfelszíni csatározásokban. Az evolúció eredménye szemmel látható: a nagy termetű pajzsos cankó hímjének testmérete például csaknem duplája a nőstényének.

Az apróbb termetű madárfajok esetében ezzel szemben a párviadalok a levegőben történnek, ahol a mozgékonyság, a fürgeség és a kis méret a döntő tényezők. Ezért itt az evolúció eredményeképpen a hím egyed kisebb, mint a nőstény.

Bár a biológusok már korában is feltételezték, hogy a szexuális viselkedés összefüggésben van Rensch felfedezésével, mind ez idáig azonban nem jöttek rá, hogyan is köthető ez a testmérethez. És bár a vizsgálatot vízparti madarakon végezték el, a kutatók biztosak abban, hogy valamennyi állatfaj nemek közti méretkülönbsége ugyanezekre az okokra vezethető vissza, kezdve a legkisebb állatoktól egészen a főemlősökig.

Dr. Székely Tamás, a projekt vezetője szerint már régóta sejtették azt az idáig nem bizonyított tényt, hogy a párválasztás állhat Rensch megállapításának hátterében. De miután a tudósok elkezdték elemezni az adatokat, egyértelműen összeállt a kép. Sőt, mivel a vizsgált madarak, többek között a túzokok esetében is bizonyítást nyert a tézis, valószínűsíthető, hogy ugyanez érvényes az esőerdő talajszintjén élő gorilláktól kezdve a magas fákon lakó majmokig számos más fajra is.

Hímek a vízparton

Rensch elméletét legjobban a vízparti madarak és a sirályok esetében lehet bizonyítani: a hím vízparti madarak testtömege 59-169 százaléka a nőstényekének, ami gyakorlatilag az összes létező, 9700 madárfaj méretbeli különbséginek skáláját lefedi. Ezenkívül a vízparti madarak a párzási szokások csaknem minden típusát képviselik, többek között a poligámiát (egy hím, több nőstény), a monogámiát (egy hím, egy nőstény), valamint a poliandriát (egy nőstény, több hím). A kutatók már meglévő vizsgálatok adatait használták fel, és statisztikai módszerekkel elemezték a testméretet, a párzási szokásokat és a különböző fajok életmódbeli sajátosságait.

Eredményeik egyértelműen alátámasztják a renschi tézist: azoknál a fajoknál, ahol nagy a verseny a hím egyedek között, a nemek testméretbeli különbsége is nagyobb, míg azoknál az egyedeknél, ahol a férfiúi küzdelem kevésbé intenzív, a nőstények a nagyobb termetűek.

E+B