Szökőár: a vadak megérezték a veszélyt

Miközben a világ az áldozatokat gyászolja, a biológusok a különböző helyszínekről arról számolnak be, hogy a szárazföldi állatvilágot nem érte komoly veszteség. Az állatok az embereknél kifinomultabb érzékelő-képességgel rendelkeznek, ez magyarázhatja, hogy legtöbbjük - elefántok, szarvasok, nagymacskák és kisemlősök - idejében elmenekültek.

Az áradás után a Srí Lanka-i Yala Nemzeti Park területéről készült légifelvételeken jól látszott a mindent elborító víz, ám elhullott állattetemeket a park munkatársai csak elvétve találtak - a park nevezetességi, az elefántok, leopárdok, szarvasok és krokodilok többsége idejében megérezte a veszélyt és így túlélhette a katasztrófát.

"Mindabban, ami rezgés jellegű - legyen szó akár földrengésről, akár hanghullámokról - az állatok olyan észlelő-képességekkel rendelkeznek, amelyeket mi, emberek már elvesztettünk" - mondja Hervé Fritz etológus, a CNRS francia országos tudományos kutatóközpont munkatársa, aki az állatok viselkedését tanulmányozza. "Ezért látjuk, hogy a velünk élő állatok - például a kutyák és a macskák - csakúgy, mint a vadállatok pánikba esnek egy-egy földrengés vagy tűzhányókitörés előtt." A történelem során számtalan feljegyzés maradt ránk arról, hogy különböző természeti katasztrófák bekövetkeztét az állatok különös viselkedése előzte meg. A földrengéseket, vulkánkitöréseket akár napokkal előre megérezték a kutyák, a baromfik, birkák és szarvasmarhák.

Az elefántok, amelyekről elmondták, hogy a cunami előtt futva indultak el a szárazföld belseje felé Srí Lankán és Thaiföldön, a természeti katasztrófa különösen sújtott két országban, infrahangos közlési rendszerrel érintkeznek egymással. Meghallják az ember számára nem észlelhető infrahangokat és megfelelő fiziológiai eszközökkel rendelkeznek ahhoz, hogy akár több kilométeres távolságból kommunikáljanak egymással" - magyarázza a kutató. (Az elefánt akár 0,1 hertzes hangokat is meghall, míg az emberi hallás alsó határa 20 hertz körül mozog.) A december 26-i földrengéssel és szökőárral kapcsolatban két magyarázat lehetséges: egyes fajok a hullám által a talajra gyakorolt nyomást érezték meg, míg mások a tengermozgás által keltett olyan hangot észleltek, amely az emberi érzékszervek számára felfoghatatlan.

Igen sok állatfaj rendelkezik különleges vagy általános eszközökkel az őket fenyegető veszélyek felismerésére. A denevérek például egyfajta hangradart alkalmaznak, amely lehetővé teszi számukra, hogy felfogják egy általuk kibocsátott hang visszaverődését egy-egy tárgyról. Így észlelni tudják a rezgés változását, ami jelzi számukra saját környezetük változását. A nyúl és más, főként üreglakó négylábúak ugyancsak képesek a veszély felismerésére a talajrezgés észlelésével.

Amint megérezték a veszélyt, az állatok hasonlóan viselkednek, mint mi emberek: riasztják társaikat. Ami a délkelet-ázsiai szökőár előli menekülést illeti - bár számos helyi faj nem képes olyan kiválóan úszni, mint az elefántok vagy a tigrisek - "igen sok szárazföldi emlős képes megküzdeni a vízzel válságos helyzetben, így például átkelni egy elárasztott szakaszon" - hangsúlyozta Hervé Fritz.