A Szahara közepe - a hét műholdképe

Az ELTE műholdvevő állomása vételkörzetében még két év után is találunk eddig nem látott területeket, ahogy a műholdak mindig kissé más, változó pályán keringve küldik a képeket. A Szaharában például még sosem láttunk annyira délre, mint a most bemutatott felvételen.

Ez már a Szahara közepe - a Földközi-tenger partjaitól ugyanakkora távolságra, kb. ezer kilométerre vagyunk, mint amennyit még délre kellene mennünk, hogy kiérjünk a sivatagból a szavanna-övezetbe. Túl sok földrajzi nevet nem találunk errefelé a térképeken; egy-két oázist leszámítva a terület gyakorlatilag lakatlan. A képen látható vidék nagyobbik része Líbia, a déli-délnyugati sáv Csádhoz, míg a felvétel délnyugati csücskének környéke - ahol az adatvétel szélét jelző sötét sávot látjuk - Nigerhez tartozik.

A felvétel nagyobb méretben itt nézhető meg

A sivatag színei árulkodnak a kőzet anyagáról, és mivel növényzet itt nincs, a geológiai felmérés első lépései műholdról is megtehetők. A sötétebb, barnás színű vidékek szilárd kőzetből állnak, felszínüket sok helyütt a hőingadozás miatt aprózódó kövek borítják; ez a kősivatag. A világos színek, így a kép közepének nagy területei homoksivatagok, és megfestett, talán még finomabb homokot mutatnak a vöröses-narancssárgás színek is. A legsötétebb színű foltok - így a kép közepétől északra látható folt is - a bazaltvulkánosság nyomai. A folttól pár tíz kilométerre északnyugatra van a vidék legnagyobb oázisa, amelyet a moszkitókról neveztek el.

Afrika az űrből

Szárnyas felhők a Nílus-deltánál	A Nílus-delta és a Szuezi-csatorna
A Tatuin-bolygó	Árvíz a Szaharában

A TERRA műhold MODIS-rendszerének felvételét augusztus 28-án rögzítettük az ELTE vevőállomásán.

Timár Gábor - Kern Anikó (ELTE)