Harmincöt embert öltek oroszlánok

Vágólapra másolva!
A leghíresebb és leghírhedtebb emberevő oroszlán az a két sörény nélküli hím volt, amely a 19. század végén garázdálkodott a kenyai Tsavo egyik vasútépítő táborában. Egy korabeli tudósítás 135-re tette a halálos áldozatok számát. A legújabb izotópos kutatások szerint azonban ez a szám erősen túlzó, bár a mostani érték sem kicsi: az új vizsgálatok szerint nagyjából 35 embert ölhettek meg az oroszlánok.
Vágólapra másolva!

A két oroszlán 1898-ban kilenc hónapon át tartotta rettegésben a kenyai Tsavo parkban dolgozó vasútépítő munkásokat és a környéken élő bennszülötteket. Garázdálkodásuknak 1898 decemberében vetett véget egy brit katonatiszt és mérnök, John H. Patterson alezredes, akit a térség biztonságának helyreállítására béreltek fel. Ő állította először az oroszlánok lelövése után, hogy legalább 135 embert marcangoltak szét. Az oroszlánok története annyira híressé vált, hogy három hollywoodi filmben is feldolgozták, és a kitömött állatok a mai napig láthatók a chicagói Field Természettudományi Múzeumban. Ez tette lehetővé, hogy a kutatók megvizsgálják, mennyire hitelesek a korabeli beszámolók.

A Kaliforniai Egyetem (Santa Cruz) kutatói a kitömött oroszlánokból vett szőr- és csontmintákat elemezték úgynevezett stabil izotóp analízissel. Az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában (PNAS) közzétett eredmények szerint az egyik oroszlán valószínűleg 11, a másik 24 embert falt föl élete utolsó kilenc hónapjában.

A cikk vezető szerzője, Justin D. Yeakel először megvizsgálta a Field Múzeum által adott csontminták kollagénjét, illetve a szőrminták keratinját. Ezután összehasonlította a kapott adatokat az oroszlánok valószínű zsákmányainak - köztük a növényevő állatok és az ember - izotópos jellemzőivel. Az emberi mintákat még Louis Leakey antropológus gyűjtötte, híres kelet-afrikai expedícióján 1929-ben.

Az izotópos vizsgálatok az áldozatok számán túl arra is fényt derítettek, hogy az utolsó hónapokban - mely időszakot John Patterson az "oroszlánok általi terror uralmának" nevezte - az oroszlánok zsákmányának felét az emberek tették ki. A két oroszlán ráadásul együttműködve vadászott, és a zsákmányt megosztották egymás között. Ez a viselkedés nem szokatlan az oroszlánok között, ha nagy prédára, például kafferbivalyra vadásznak, de emberi zsákmány esetében nincs szükség ilyesmire.

A kutatók alaposabb vizsgálattal földerítették a különös viselkedés okát. A szárazság és a betegségek megtizedelték az oroszlánok szokásos zsákmányállatait. Ráadásul a vasútépítési programhoz nagyszámú ember és az élelmezésükre szolgáló állat gyűlt össze. Ezenkívül az egyik oroszlán vadászképességét valószínűleg jelentősen korlátozta, hogy súlyos fogpanaszoktól és állkapocssérüléstől szenvedett.

Az eredmények arra utalnak, hogy az oroszlánok összetett módon képesek alkalmazkodni a körülményekhez. A jelentős táplálkozásbeli különbségek rámutatnak arra is, hogy fontos figyelembe venni az egyedeket is a populáción belül. "Az ökológiában gyakran úgy tekintünk egy populációra, mint a részeinek összességére, de igazán változatos dolgok történhetnek egy populáció egyedei között. Annak figyelembe vétele, hogyan hatnak az egyedek az egészre, új gondolat a populációk működésének megértésében" - állítja Yeakel.

Forrás: PNAS