Újabb vita a grapefruitfejűek körül

Vágólapra másolva!
Saját fajunk degenerált egyedekből álló csoportja, egy Afrikából korábban kivándorolt emberfaj törpévé zsugorodott leszármazottai, esetleg egy teljesen önálló faj? Egyelőre nem lehet eldönteni, mi az igazság a hobbitokkal kapcsolatban, akik grapefruit méretű fejük ellenére már kifinomult kőeszközöket használtak. Egy azonban biztos: 18 000 éve még egy másik, tőlünk látványosan különböző embercsoport is élt a Földön.
Vágólapra másolva!

Az indonéziai Flores szigetén élt, hobbit becenéven emlegetett emberelődök kiásása az utóbbi évek egyik legjelentősebb antropológiai fölfedezései közé tartozik. A megtalálásuk óta eltelt öt év alatt a hobbitok eredete körüli bizonytalanság számos elmélet kidolgozására ösztönözte a kutatókat. Ezek alapján azonban csak egyet vehetünk biztosra: a törpe emberfaj még annál is furcsább és titokzatosabb, mint korábban gondolták.

Az első lelet

2004-ben egy ausztrál és indonéz antropológusokból álló kutatócsoport rendkívül érdekes leletre bukkant. Az indonéziai Flores sziget Liang Bua barlangjában egy 18 000 éves, törpe emberelőd maradványait ásták ki. A lelőhely nyomán tudományosan LB1-nek nevezett emberelőd magassága csupán egy méter körüli volt, tömege 30 kilogramm, agytérfogata pedig a modern emberének csupán egyharmada (nagyjából 400 köbcentiméter) lehetett. Emiatt igen meglepő, hogy a csontok mellett igen kifinomult kőeszközöket találtak - ezt mai tudásunk szerint egy ilyen, agytérfogat tekintetében csimpánzhoz hasonló élőlény nem tudta volna elkészíteni.

A felfedezők hamar ráragasztották az új embercsoportra a J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura eposzából jól ismert hobbit elnevezést. A lelet besorolásáról és az emberi evolúcióban betöltött szerepéről jószerivel a felfedezése óta folyik a vita.

Az első cikkek a hobbitokról

A Nature brit tudományos hetilapban 2004 októberében közölt két tanulmány szerint egy közel teljes, valószínűleg női csontváz került elő (koponyával, alsó állkapoccsal és a fogak többségével), legalább hét másik egyedtől származó fogak és csontok társaságában. A lelőhelyen a komodói sárkány néven ismert óriásgyíkoktól és törpe elefántoktól is találtak maradványokat. Mivel a csontok még nem kövültek meg, igen nagy körültekintés és szakértelem kellett kiszabadításukhoz

Az LB1 hobbit (H. floresiensis) csontvázának maradványa

A kutatók javasolták, hogy az elsőnek fölfedezett példányt (LB1), illetve a többi egyedhez tartozó csontmaradványt egy korábban ismeretlen emberfaj maradványainak tekintsék. Az új fajnak a Homo floresiensis (floresi ember) nevet adták. A rendszertani kapcsolatok azonban - ahogyan az az emberfélék törzsfejlődésének esetében gyakori - bizonytalanok voltak.

A hobbitokkal kapcsolatos rendszertani vita az első közlemény megjelenése után rögtön megkezdődött, és bár azóta további 14 egyed töredékes csontjai kerültek elő, továbbra sem tud nyugvópontra jutni - mondta az [origo]-nak Gyenis Gyula antropológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora. A kis agytérfogat miatt többen a mai ember beteg változatának tartják, amely kisfejűségben (mikrokefáliában) szenvedett. Mások a Délkelet-Ázsiában élt Homo erectus (amelynek az első leletét 1891-ben találták meg Jáva szigetén és először Pithecanthropus erectusnak írták le) törpévé átalakult leszármazottjának tartották.

A törpenövés magyarázata

A kutatók előálltak egy magyarázattal arra is, miért sokkal alacsonyabb a H. floresiensis, mint a H. erectus (amelynek magassága meghaladta a 150 centimétert). Szerintük a hobbitok alacsony növése az úgynevezett szigeti törpeség nevű jelenségnek köszönhető. Korábban már számos emlősfajnál megfigyelték, hogy a szigeti izoláció és a szűkösebb erőforrások hatására méretük csökken. Ennek az elképzelésnek azonban ellentmond, hogy embernél még soha nem figyelték meg ezt a hatást, és az ismert emlősök nagysága sem csökken 10-15 százaléknál nagyobb mértékben (a hobbitok esetében ez a csökkenés több mint 30 százalékos lenne).

A szkeptikusok - akik kételkednek abban, hogy a hobbitok új emberfajt képviselnének - közül sokan úgy érvelnek, hogy a H. floresiensis egyszerűen modern ember, amelyet törpenövéssel járó betegség támadott meg. Ilyen lehet például az úgynevezett Laron-szindróma, egy genetikai betegség, amelyben szenvedők nem reagálnak megfelelően a növekedési hormonra. Az "új faj" elképzelés hívei viszont elég meggyőző anatómiai érveket tudnak felhozni a betegségek okozta törpeség ellen.

Mégsem a Homo erectus leszármazottja?

A legújabb elemzések azonban még az "új faj" elmélet támogatóit is arra késztetik, hogy újragondolják a fölfedezés eredeti értelmezésének néhány fontos aspektusát. Az egyik legmeghökkentőbb fejlemény annak felismerése, hogy sok szempontból mennyire primitív az LB1 teste. Az első hobbit testfelépítését összehasonlították a 3,2 millió éves Lucyéval - amely az Australopithecus afarensis nevű emberelőd legismertebb képviselője. Lucy testmérete és agytérfogata nagyjából akkora lehetett, mint az LB1-é, ezért is választották összehasonlítási alapul.

A kutatókat is meglepte, hogy a hobbitnak több hasonló vonása van Lucyval, mint a közvetlen elődjének gondolt H. erectusszal. Számos tulajdonsága, például lábujjainak hossza és görbülete, a talpboltozat hiánya pedig egyenesen majomszerű. Más jellemzők is erősen megkérdőjelezik a H. erectusszal való közeli rokonságot, így például a csukló trapézcsontjának alakja, amely inkább egy afrikai emberszabású majoméhoz hasonlít, semmint egy emberéhez.

A hobbit és a mai ember koponyája

A koponya esetében bonyolultabb a helyzet. Noha az agykoponya térfogata (417 köbcentiméter) a csimpánzok és az Australopithecusok mérettartományába esik, a jóval keskenyebb orr és a határozott szemöldökeresz a Homo nemre jellemző.

A hobbitok új besorolása

Léteznek azonban más ősmaradványok is, amelyeken együtt figyelhetők meg a Homo-szerű koponyavonások a törzs és a végtagok primitív jellemzőivel. Ilyen nemünk legkorábbi képviselője, a H. habilis. Ebből kiindulva kezdte felülvizsgálni Debbie Argue, a canberrai Ausztrál Nemzeti Egyetem munkatársa, hogy hova is sorolható a H. floresiensis az ember fejlődési vonalán. A Scientific American a témában közölt legutóbbi cikkében az olvasható, hogy a kutatók a H. floresiensis két új lehetséges elhelyezkedéséről számolnak be az emberfélék törzsfáján. Az első szerint a H. floresiensis a H. rudolfensis vonalán fejlődött ki. Ez utóbbi emberféle mintegy 2,3 millió éve jelent meg. A második elképzelés, hogy a H. habilis után jelent meg, de még mindig a H. erectus előtt, amely nagyjából 1,8 millió éve bukkant fel.

Az emberré válás folyamatának jelenleg leginkább elfogadott forgatókönyve. A jobb felső sarokban látható, hogy a hobbitokat (H. floresiensis) a H. erectusból származtatják. Új elképzelések szerint azonban a H. rudolfensis vonalán is kifejlődhetett, vagy valahol a H. habilis és a H. erectus között bukkant fel.

Forrás: Science/AAAS

Az ábra megtekintése nagyobb méretben





Argue munkatársai nem találtak semmilyen bizonyítékot a H. floresiensis és a H. erectus közeli kapcsolatára. Így elképzelhetetlennek tartják, hogy a hobbitok a H. erectus szigeti eltörpülésének "termékei". A tanulmány elveti azt a hipotézist is, hogy a hobbitok saját fajunkba tartoznának.

A kőszerszámok vizsgálata

Más kutatók a hobbitok kőszerszámait tanulmányozták alaposan az elmúlt időszakban. Azt a következtetést vonták le, hogy sok hasonlóságot mutatnak a Floresen lévő másik lelőhelyen, Mata Mengén (Liang Buától 50 kilométerre) talált 880 ezer éves emberelődöktől származó eszközökkel. Ráadásul mindkét lelőhely (Liang Bua és Mata Menge) kőszerszámai döbbenetesen hasonlítanak a tanzániai Olduvai-hasadékban talált, 1,2-1,9 millió évesre datált kőeszközökre, amelyeket valószínűleg a H. habilis készített.

Ez fölveti annak lehetőségét, hogy a H. floresiensis is Afrikában alakult ki - mint az összes többi eddig ismert hominida -, és onnan vándorolt ki Délkelet-Ázsiába, megelőzve az Afrikából mintegy 1,8 millió évvel ezelőtt kivándorolt Homo erectus-t. Gyenis professzor és más kutatók szerint azonban ez utóbbi elméletnek nagyon csekély a valószínűsége. Nehezen képzelhető el, hogy a vándorlás hosszú útvonala mentén csak egyetlen egy helyen - Flores szigetén - kerültek volna elő a telephelyeik maradványai.

A hobbitokkal kapcsolatos viták tehát korántsem jutottak nyugvópontra. Perdöntő bizonyítékot talán csak az ásatásoknak a szomszédos szigetekre tervezett kiterjesztése hoz majd. Egy azonban biztos: nemcsak az evolúciós, hanem már a történelmi múltban egy tőlünk merőben eltérő emberfélével osztoztunk a bolygón. Ezek a kistermetű lények 18 000 évvel ezelőtt talán ugyanúgy egy utolsó helyre szorultak vissza, mint 8 ezer évvel korábban a Neander-völgyiek.