Foglaljanak le egy nyomdagépet!

Az első magyar "szabadsajtó". A Landerer-nyomda sajtógépe, amin a Nemzeti dalt és a 12 pontot 1848. március 15-én kinyomtatták.

1848. március 15. egyik fontos szereplője Landerer Lajos nyomdaipari vállalkozó volt, az ő nevéhez kötődik a szabad sajtó első termékeinek kinyomtatása. Saját korában is sokszor vádolták őt azzal, hogy a bécsi kormány besúgója, pedig a forradalomban még a Kossuth-bankók nyomtatását is rá bízták. A legjobban az üzlettársa, Heckenast Gusztáv járt, aki március 15-én nem ment be a nyomdába.

1848. március 15-én délelőtt fél tizenegy körül Landerer és Heckenast nyomdászüzemében zajlott le az a híres jelenet, amelynek során Petőfi Sándor és a márciusi ifjak a nép nevében lefoglalták a nyomdagépet, és kinyomtatták a szabad, cenzúra nélküli sajtó első példányait. A Szép utca és a Kossuth Lajos utca sarkán ma is álló épületben működő nyomdában maga Landerer Lajos, a nyomdaüzem egyik tulajdonosa fogadta a márciusi ifjakat és az ekkorra már többezresre duzzadt tömeg képviselőit. Landerer életútja ezen a nevezetes napon nem először és nem utoljára keresztezte a reformkor nagyjai, köztük Kossuth Lajos törekvéseit.

Egy nyomdászdinasztia Magyarországon

Landerer Lajos legkorábbi ismert őse Landerer János volt, aki Bajorországból költözött Magyarországra 1724-ben. Ő volt az első, aki a török kiűzése után Budán, majd később Pesten nyomdát alapított. A Rákóczi-szabadságharc és a török háborúk után Pest-Budán ekkor összesen alig 10 ezren éltek, ám a szakértő Landerer vállalkozása hamar virágzásnak indult. A család közben terjeszkedett: az alapító kisebbik fia Pozsonyban is nyomdát vásárolt. A család pozsonyi és pesti ága így a magyar nyomdaipar egyik legtekintélyesebb szereplője volt majdnem másfél évszázadon át.

A család érdekes módon már a 18. században bekapcsolódott a forradalmi hagyományokba. Landerer Mihály – aki apja különös végrendelete miatt nem tulajdonosként, hanem művezetőként tevékenykedett a nyomdában – nagy érdeklődést tanúsított a Martinovics-féle „magyar jakobinus” mozgalom iránt. A nyomda pincéjében „árusítás” ürügyén elhelyezett egy nyomdagépet, és a Martinovics-mozgalom több fontos iratát, köztük az egyik kiskátét is itt nyomtatták ki, természetesen illegálisan. Amikor aztán a Martinovics-mozgalom 1794-ben lebukott, természetesen a nyomdász is börtönbe került, ahonnan elméjének épségét elvesztve, élő emberi roncsként került ki nyolc év múlva.

A Landerer és Heckenast nyomda 1848. március 15-én Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár

Landerer Lajos, a március 15-i események központi alakja a család pozsonyi ágába született 1800-ban. A pesti nyomdához családi örökségként jutott hozzá, hosszú idő után először ismét egy kézben egyesült a két cég. 1824 után, amikor elérte a nagykorúságot, úgy döntött, hogy az erős konkurencia miatt akkor hanyatlóban lévő pesti nyomdáját fogja fejleszteni, hiszen egyre inkább Pest vált az ország valódi központjává, a Tudományos Akadémia megalapításának terve pedig amúgy is a könyvnyomtatás fellendülését ígérte. Pozsonyból több gépet áthozott Pestre, és külföldi útjai során megismert technikai újításokkal fejlesztette cégét: ő honosította meg például Magyarországon a színes nyomtatást. 1838-ban, a nagy árvíz idején ő is részt vett a mentésben, amiért a hálás város díszpolgárrá választotta.

A nyomdaipari nagyvállalkozó a politika hálójában

Landerer igazi ideje akkor jött el, amikor 1840-ben a tőkeerős Heckenast Gusztáv könyvkereskedővel társult, és létrehozták a Landerer és Heckenast nyomdaipari, könyv- és lapkiadó vállalkozást, ami 1848-ra egyértelműen az ország legnagyobb és legkorszerűbben felszerelt ilyen jellegű cégévé nőtte ki magát. Petőfi és társai sajtómunkás múltjuknál fogva pontosan tudták 1848. március 15-én, hogy melyik nyomda tudja a leggyorsabban és a legjobb minőségben kinyomtatni követeléseiket. Valószínűleg Landerert is ismerték, ezért fordultak hozzá ezen a napon.

Az első magyar "szabad sajtó". A Landerer-nyomda sajtógépe, amelyen a Nemzeti dalt és a 12 pontot 1848. március 15-én kinyomtatták Forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum

A nyomdaipari vállalkozó számára az igazi bevételt azonban nem a könyvek, hanem a rendszeresen, nagy példányszámban megjelenő újságok hozhatták. Landerer már az 1830-as évek végén folyamodott lapengedélyért, ám több alkalommal is elutasították. Végül a legfelsőbb körökben keresett támogatókat, így közvetítőkön keresztül maga Metternich, a mindenható kancellár támogatta Landerer lapalapítási kérelmét. Landerer a teljes vagyonával felelt a lapért. Az osztrák politika irányítói ráadásul azt kérték tőle, hogy az ismert ellenzéki, Kossuth Lajos legyen az új lap szerkesztője. Úgy képzelték, hogy Landereren és a cenzúrán keresztül féken tarthatják az ekkor már közismert Kossuthot. Landerernek vélhetően azt is meg kellett ígérnie, hogy eltávolítja Kossuthot, ha túlságosan ellenzéki lapot szerkeszt.

A bécsi kormánykörök nagyot tévedtek. Kossuthot nem lehetett megfékezni, az általa szerkesztett, először 1841 elején megjelenő Pesti Hírlap a magyar sajtó első jelentős politikai lapja lett. A kiadók, Landerer és Heckenast pedig rengeteget kerestek az üzletileg is nagyon sikeres lapon: 1841 elején 80 előfizetővel indultak, de a számuk egy-másfél év alatt 5200 előfizetőre növekedett. A lap így messze a legolvasottabb újsággá vált, ami Kossuth jó tollának és karakteres ellenzéki elveinek volt köszönhető. Aztán elérkezett a vég: 1844 nyarán Kossuth anyagi természetű nézeteltérések miatt távozott a laptól.

Landerer Lajos és Heckenast Gusztáv egy könyv lapján, amely az ő érdemeiket méltatja Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár

A háttérben ismét a bécsi kormánykörök álltak, amelyek nem nézték jó szemmel az ellenzéki és sikeres Pesti Hírlap működését, és rávették Landerert, hogy anyagi természetű viták szításával lényegében utálja ki Kossuthot.

A vállalkozásához szükséges engedélyek és más üzletei érdekében Landerernek szüksége volt a kormányzat támogatására, így megtette ezt a szívességet, a lap szerkesztését pedig a centralista Szalay László vette át. Landerer tehát szoros kapcsolatokkal rendelkezett a bécsi kormánynál, arra az akkoriban is elterjedt vádra azonban nincs bizonyíték, hogy a titkosrendőrséggel is kapcsolatban állt volna.

Nyomdász a forradalomban

1848. március 15-e lett az a nap, amely az utókor számára is igazán híressé tette Landerer nevét. Viselkedésének megítélése megint csak nem teljesen egyértelmű. A visszaemlékezésekből tudható, hogy Landerer már az előző napon sejtett valamit a másnapi eseményekről, mert nagy mennyiségű papírt készített elő már március 14-én este, és a teljes személyzetet berendelte másnapra. Állítólag úgy kalkulált, hogy ha kevesen jönnek a forradalmárok, akkor egyszerűen elzavarja őket, ha sokan lesznek, akkor viszont kénytelen lesz meghajolni az erőszak előtt. Jellemző, hogy – noha felajánlották neki – nem kért katonaságot a cége védelméhez.

Landerer feltehetően ezúttal is szem előtt tartotta, hogy a vállalkozása működtetéséhez szükség van a mindenkori hatalom jóindulatára, ezért fenn kívánta tartani azt a látszatot, hogy kényszer hatása alatt cselekszik. Landerer üzlettársa, Heckenast aznap nem volt bent a munkahelyén, így a nyomdásznak egyedül kellett kezelnie a helyzetet. Az ellentmondásos visszaemlékezések alapján úgy tűnik, hogy amikor Petőfi felszólította a Nemzeti dal és a 12 pont kinyomtatására, Landerer hiányolta a cenzor engedélyét, és megtagadta a nyomtatást. Végül ő maga súgott Petőfinek: „Foglaljanak le egy nyomdagépet!” Ezt Petőfi meg is tette, Landerer pedig engedett az „erőszaknak”. Állítólag még arra is megkérte az ifjakat, hogy zárják be egy szobába, s állítsanak őrt az ajtaja elé. Az első példányok aztán hamar elkészültek, noha Petőfinél nem volt ott a Nemzeti dal kézirata, így egy asztalhoz letelepedve versszakonként gyorsan papírra vetve adta oda a szedőknek a szöveget. A Szép utcára néző ablakon át dobálták ki az első példányokat a szemerkélő esőben gyülekező tömegnek.

A 12 pont a Landerer-nyomda által készített nyomtatványon Forrás: Wikipedia

Landerer végül is teljesítette a márciusi ifjak követelését, a forradalom további időszakában pedig már egyértelműbbé vált, melyik oldalon áll. Március 17-én este az egész város díszkivilágításban úszott a győztes forradalom tiszteletére, a Landerer és Heckenast cég pedig különleges látványossággal kedveskedett. Kiállítottak az utcára egy kivilágított nyomdagépet, amelynek a tetején magyar zászló, magyar címer és az „Éljen a sajtószabadság!” felirat volt olvasható, a nyomdászok pedig a Nemzeti dal, a 12 pont és az első felelős kormány névsorát nyomtatták ki, és osztogatták a járókelőknek.

Landerernek később is volt szerepe a forradalomban, hiszen az általa korábban a Pesti Hírlaptól kiutált szerkesztő, Kossuth Lajos közben az első felelős kormány pénzügyminisztere lett. A régi ismerős 1848 nyarán a korábban magánleveleiben igencsak gyalázott Landerert bízta meg azzal a feladattal, hogy gondoskodjon az első magyar a bankjegyek, a Kossuth-bankók kinyomtatásáról. Összesen 130 ezer darab bankjegyről volt szó, Landerer pedig teljesítette a feladatot: fölszerelte és működésbe hozta a pénzjegynyomdát. Később őt bízták meg a pénzjegynyomda menekítésével is, amikor a császári csapatok Pest-Buda felé közelítettek.

Landerer Lajosnak a világosi fegyverletétel után rövid ideig bujdosnia kellett, majd a forradalom alatti tevékenysége miatt visszatérte után sem vezethette a cégét, 1854-ben hunyt el. Üzlettársa, Heckenast Gusztáv viszont – aki március 15-én otthon maradt – tovább irányíthatta a céget, amelynek egyik leghíresebb kiadványa az 1854-ben megalapított Vasárnapi Újság lett. Heckenast végül 1874-ben eladta cégét az akkor szerveződő Franklin Társulatnak, amely később a századforduló egyik neves kiadójává vált.