Néhány rendkívül ritka esetben találtak a kutatók kötéllenyomatokat égetett agyagban, és az őseink is elvétve örökítették meg a zsinórt jégkorszaki műalkotásaik részeként, így aztán egészében véve szinte semmit sem tudtunk a kőkorszaki zsinórokról, kötelekről és textíliákról.
Nicholas Conard professzor és csoportja az Archäologische Ausgrabungen Baden-Württemberg szakfolyóiratban mutatta be azt az eszközt, amelyet kötélkészítésre használtak őseink.
Conrad csoportjának kulcsfontosságú felfedezése
a délnyugat-németországi Hohle Fels barlangban,
illetve Veerle Rots és munkatársainak (Liège-i Egyetem) kísérleti kutatásai és próbái járultak hozzá a kötél történetének újraírásához.
A lelet maga egy gondosan faragott és gyönyörűen megőrzött,
20,4 centiméter hosszú mamutagyardarab,
amelybe négy 7-9 milliméteres lyukat fúrtak. Mindegyik lyuk belsejében mély és pontosan vésett spirális bemetszések láthatók.
Az új kísérletek bebizonyították, hogy ezek a kifinomult vésetek a kötélkészítő eszköz technikai sajátosságai, nem pedig puszta dekorációk.
A múltban talált hasonló leleteket rendszerint nyílvessző-egyenesítőknek, díszített műtárgyaknak, sőt még zeneszerszámnak is titulálták.
Hála a lelet kivételesen jó állapotának és a liège-i csoport alapos tesztjeinek, a kutatóknak sikerült bemutatniuk, hogy az eszközt a Hohle Fells közelében található növényi rostokból való kötélkészítésre használták.
„Ez az eszköz megválaszolja a kérdést, hogyan készítették a kötelet a kőkorszakban” – mondta Veerle Rots. „Egy olyan kérdést, amely évtizedek óta fejtörést okozott a szakemberek számára.”