A mai marsi élet kutatásának lehetőségei

Vágólapra másolva!
Vágólapra másolva!

Nyilvánvaló, hogy a mai marsi életet ott kell keresnünk, ahol jelenleg is előfordulhat folyékony víz. Ezek a területek a következők.

- Közepes és magas szélességeken fekvő kráterek lejtői. 2000 közepén jelentették be, hogy ma is létezhetnek felszíni vízfolyások a Marson. Az erre utaló felszínformák az igen fiatal, hirtelen lefolyással keletkezett vízmosások, illetve a víz által szállított és lerakott anyagból álló legyező alakú hordalékkúpok. A legtöbb ilyen forma a déli féltekén, a 30. és 70. szélességi körök között fordul elő. A vízfeltörések valószínűleg a kéreg víztartó rétegeit átvágó csuszamlások miatt alakulnak ki.

- Egyes területeken kora reggel, az éjszaka kicsapódott hó szublimációja közben vékony, mikroszkópos vastagságú vízhártya jelenhet meg a felszínen.

- A Hellas-medence mély területein, ahol az átlagosnál nagyobb a légnyomás, megfelelő fagyáspont-csökkentő anyagokkal keveredve időszakosan van esély a víz megjelenésére.

Az előbbi három terület felszíni folyékony vizet tartalmazhat, legalábbis időnként. Ilyen körülmények között már nem lehetetlen, hogy egyes extremofil szervezetek periodikus életműködést folytassanak, majd a környezeti tényezők rosszabbra fordulásával (vagyis a kiszáradáskor) átmenetileg felfüggesszék (lásd a földi baktériumspórák esetét). Fontos megjegyezni, hogy az elszigetelten előforduló víz átmeneti stabilitását a felszínen előforduló ásványi sók növelhetik, mivel hatásukra jóval 0 Celsius-fok alá csökkenhet a víz fagyáspontja. Még kedvezőbb eset, ha a sókristályok a kőzetek vagy a regolit pórusaiban, a víz számára viszonylag védett környezetben okoznak ugyanilyen hatást.

A marsi körülményeket utánzó földi kísérletek során azt tapasztalták, hogy számos földi baktérium képes megélni marsi felszíni viszonyok között, ha naponta legalább néhány percre folyékony vízhez jut. Egyes antarktiszi algafajok is kifejezetten jól bírják a megfagyást és kiolvadást, és akár évekig is képesek életben maradni anélkül, hogy mérhető anyagcseréjük lenne. Ezek a fajok a kiszáradással és az erős sugárzással szemben is igen ellenállóak.

- A krioszféra alatt, elsősorban azokon a területeken, ahol a bolygó belsejéből érkező hőáramlás intenzitása nagyobb. (A krioszféra a kéreg felszínközeli rétege, amelynek finomszemcsés kőzettörmelékből álló anyagát vízjég cementálja össze. Valószínűleg az egykori felszíni vízkészlet nagyobbik részét tartalmazza). A bolygó belső hője egyes területeken megolvaszthatja a krioszféra vízjég-készletét, így a kéregben folyékony vizet tartalmazó területek alakulhatnak ki. Itt fordulhatnak elő például olyan organizmusok, amelyeket a közelmúltban fedeztek fel a földkéregben, egészen 3 kilométeres mélységig. Az extremofil szervezetek e legutóbb megismert képviselői egyszerűen a bazalt ásványinak kémiai átalakításából nyerik energiájukat, s nem igényelnek semmilyen más külső energiaforrást. A marsi egyenlítő környékén körülbelül 2 km-es mélységben már a hőáramlás szempontjából nem kiemelten aktív területeken is megolvadhat a krioszférában lévő vízjég.

- A pólussapkák alján, tólencsék formájában. Akárcsak a Földön, a marsi jégsapkák esetében is elképzelhető, hogy a jégpáncél alatt eltemetett tavak léteznek. Ilyen például az antarktiszi Vosztok-tó, amelyben az eddigi jelek alapján jelen vannak élő szervezetek (mintavétel még nem történt, nehogy elszennyezzék a hosszú ideje elzárt ökoszisztémát).

Egyelőre tehát nem tudjuk, van-e élet a Marson. A legutóbbi időszak planetológiai és biológiai kutatásai alapján azonban már szinte biztosan kijelenthető, hogy a Mars múltjában sokkal kedvezőbb ökológiai feltételek uralkodtak, s ma is létezhetnek olyan környezetek, amelyek alkalmasak az élőlények fennmaradására.

Vissza a címoldalra