A NASA a Naprendszerben - 2013-ig

A NASA egyelőre titokban tartja naprendszer-kutatási programját.

Nagy F. András, a Michigani Egyetem professzora a napokban előadást tartott a Magyar Tudományos Akadémián, amelynek külső tagja. A professzor egy 15 fős bizottság tagjaként az amerikai űrügynökség, a NASA felhasználására dolgozott ki naprendszer-kutatási javaslatokat. Kérdés, lesz-e rá pénz. Az előadó jóvoltából bepillanthattunk az amerikai tudománypolitikába.

Az amerikai űrkutatás irányítói nehéz helyzetben vannak. Feladat lenne bőven, de a célokat összhangba kell hozni az anyagi realitással. Rengeteg az érdekes, megoldandó tudományos kérdés, hiszen sokkal jobban szeretnénk ismerni a Naprendszert, jobban szeretnénk érteni a keletkezését, működését. A közvéleményt különösen az foglalkoztatja, vajon van-e, volt-e élet a Naprendszerben. A közvélemény érdeklődését követik azok a politikusok, akik a képviselőházban a költségvetésről döntenek. A költségvetés nem általában a NASA-nak szánt támogatást tartalmazza, hanem az egyes programokra külön-külön hagynak jóvá összegeket. A döntést megnehezíti, hogy az első javaslat benyújtásakor feltüntetett összeget mindig meghaladják a valóságos költségek.

A döntéseket intenzív szakmai viták kísérik. Miért az X program kapott támogatást, amikor az Y program sokkal érdekesebb? Érvek és ellenérvek csatáznak, a döntés végül is laikusok, azaz a politikusok kezében van. Megnyugtatóbb lenne, ha a politikusok elé már egy szakmai egyetértést tükröző javaslatcsomag kerülhetne. A NASA ezért a tudományos akadémiákhoz fordult, dolgozzák ki a Naprendszer-kutatás távlati, 2013-ig tekintő programját.

A szervezeti keret eddig adott volt a munkához az USA-ban. A három akadémia (természettudományi, műszaki, orvosi) közös szerve, a Nemzeti Kutatási Tanács (NRC) egyik 1958 óta működő testülete az űrkutatással foglalkozik. Itt hozták létre azt a 15 szaktekintélyből álló bizottságot, amelyben Nagy F. András is dolgozott. Az NRC jelentéseinek hagyományosan rangja van, elismerik tanulmányaik függetlenségét és tárgyilagosságát, a legképzettebb, széles látókörű emberek szolgálnak a testületekben.

A 15 szakértő kiterjedt albizottsági rendszeren keresztül a szakma sok képviselőjét bevonta az előkészítésbe. Az albizottságok külön-külön vizsgálták és rangsorolták például a belső bolygók, az óriásbolygók, az üstökösök vagy a Nap kutatásának legfontosabb céljait, feladatait. Olyan célokat kerestek, amelyek ésszerű áron műszakilag megvalósíthatók. Minden albizottság fontossági sorrendbe rakta saját javaslatait.

Ezzel párhuzamosan a Bolygóközi Társaság nevű tudományos egyesület internetes közvélemény-kutatást is rendezett. A több mint ötvenezer válaszoló nem a Naprendszer megismerését tartotta a legfontosabbnak. Jobban érdekli őket, hogy az emberek számára lakhatóvá tehetők-e más égitestek, és milyen veszélyek fenyegetik a Földet a világűrből. A megvizsgálandó égitesteket így rangsorolták: első a Mars (fent), második a Hold, harmadik pedig a Jupiter bolygó (balra) Europa holdja, ahol víz és élet is létezhet.

Az akadémiai előadás hallgatói a közvélekedés megismerése után nagy érdeklődéssel várták, mire jutott végül is a tudós testület. Az albizottsági javaslatokból válogatva nem mindig az első helyre soroltat fogadták el. Öt közepes méretű és egy drága programot javasolnak a következő tíz évre. Nagy professzor meglepetéssel zárta előadását: nem árulta, nem árulhatta el a bizottság javaslatát. Bár a munkát befejezték, javaslatukat a NASA-hoz való továbbítás előtt más akadémia testületek is megvitatják. A viták lezárásáig titkossági fogadalom köti a bizottság tagjait. A hazai viszonyok ismeretében talán ez volt a legmeglepőbb tanulság.

Jéki László