Kisbolygó-akta: átmenetileg lezárva

A Társalgó vendége volt Horváth András űrkutató-csillagász, aki a legújabb pályaadatok alapján végleg megnyugtatta a kedélyeket, s látogatóink kérdéseinek színvonaláról is dicsérően nyilatkozott.

Tanulságos napok voltak. A 2002 NT7 felfedezését - amely egyébként július 9-én történt - július 24-én jelentették be , az "eddigi legveszélyesebb földsúroló kisbolygó"-nak minősítve a 2 km-es szikladarabot. A média természetesen azonnal felkapta a témát, s ki-ki a maga ízlése és stílusa szerint tálalta a fejleményeket. Reméljük, hogy a hír másnapján közölt kisbolygó-dossziénkból már kiderült, hogy a veszély még így is minimális. Július 29-én közölt cikkünkben pedig már arról is beszámoltunk , hogy a pontosabb pályaadatok alapján esetleg csak 2060-ban, s nem az először említett 2019-ben várható veszélyesebb földközelítés.

Ha az egész ügynek bármilyen tanulsága lehet, az a következő:

- egy konkrét égitest pályájáról csak több hónapos megfigyelés után lehet komolyabb adatokat mondani;

- mindig lesz egy még közelebbi és egy még gyorsabb kisbolygó, hiszen a legtöbb potenciálisan becsapódó égitestet még nem is ismerjük;

- ezek az események talán segítenek abban, hogy a kozmikus katasztrófa lehetősége bekerüljön a köztudatba, s a közvélemény nagyobb nyomást gyakoroljon a döntéshozókra egy globális megfigyelő-hálózat és védekezési program kidolgozásának ügyében.

Nem biztos ugyanis, hogy legközelebb is fellélegezhetünk néhány hetes pályaszámítás után.