Kulcsfontosságú felfedezés a Marson

A vörös bolygó körül keringő Mars Express adatai szerint a metán és a vízgőz eloszlása jelentős egybeesést mutat a bolygó légkörében. Ez kulcsfontosságú felfedezés lehet a feltételezett marsi élet kutatása szempontjából.

Mint arról korábban részletesen beszámoltunk, a metán (CH₄) jelenlétét is a Mars Express mutatta ki a vörös bolygó atmoszférájában, amelynek két lehetséges forrásaként a vulkáni működést és a bakteriális anyagcsere-folyamatokat jelölték meg a kutatók. A Mars légkörében a metán nem stabil: utánpótlás nélkül körülbelül 300 évig maradhatnak meg a molekulák, aztán a napsugárzás felbontja őket. Vagyis minden jel arra mutat, hogy folyamatos metántermelés zajlik bolygószomszédunkon. A vulkáni eredet ellen szól, hogy a Mars felszínén ugyan gigászi vulkánok terpeszkednek, eddig azonban egyik keringő egységnek sem sikerült kimutatni aktív vulkánosság jeleit - pedig mára alaposan és többször is feltérképezték a felszínt.

A Mars Express egyik műszerének (Planetary Fourier Spectrometer) adatai szerint 10-15 kilométeres magasságban a vízgőz viszonylag egyenletesen oszlik el a Mars légkörében, ám az alacsonyabb rétegekben, a felszínhez közelebb erősebb koncentrációt mutat három széles egyenlítői terület felett is (Arabia Terra, Elysium Planum, Arcadia-Memnonia). Ezeken a vidékeken a vízgőz koncentrációja 2-3-szor nagyobb, mint más területek felett. Fontos összefüggés, hogy ezeken a területeken a NASA Mars Odyssey űrszondája korábban a felszín alatt mindössze néhány tíz centiméteres mélységben húzódó jégrétegeket észlelt.

A Fourier-spektrométer adatainak részletesebb elemzése most azt is megerősítette, hogy a metán eloszlása sem egyenletes, és éppen azon területek felett mutatja a legnagyobb koncentrációt, ahol a fent említett jégrétegek, illetve vízgőz-sűrűsödések vannak.

A kutatók véleménye szerint e térbeli egybeesés arra utal, hogy a felszín alatt stabil metán-, illetve vízgőzforrás van. Az elképzelések szerint a bolygó belső hője vizet és egyéb anyagokat hajt a felszín felé, ám az alacsony felszíni hőmérséklet miatt a felszín közelében azok megfagynak, így alakulnak ki a fent említett jégrétegek.

Tisztázásra váró kérdés, hogy a belső hő vezérelte (geotermikus) folyamatok a jégtáblák hízlalása mellett juttathatnak-e vízgőzt és egyéb gázokat, például metánt a felszínre. Az igazán izgalmas kérdés azonban az, hogy lehet-e folyékony víz a jégrétegek alatt, és amennyiben igen, élhetnek-e ebben baktériumok, amelyek metánt és egyéb gázokat termelnek?

A marsi körülményeket utánzó földi kísérletek során azt tapasztalták, hogy számos földi baktérium képes megélni marsi felszíni viszonyok között, ha naponta legalább néhány percre folyékony vízhez jut. Egyes antarktiszi algafajok is kifejezetten jól bírják a megfagyást és kiolvadást, és akár évekig is képesek életben maradni anélkül, hogy mérhető anyagcseréjük lenne. Ezek a fajok a kiszáradással és az erős sugárzással szemben is igen ellenállóak.

Az általánosan elfogadott elmélet szerint a marsi élet egyik lehetséges zónája az ún. krioszféra alatti réteg, elsősorban azokon a területeken, ahol a bolygó belsejéből érkező hőáramlás intenzitása nagyobb. (A krioszféra a kéreg felszínközeli rétege, amelynek finomszemcsés kőzettörmelékből álló anyagát vízjég cementálja össze.). A bolygó belső hője egyes területeken megolvaszthatja a krioszféra vízjégkészletét, így a kéregben folyékony vizet tartalmazó területek alakulhatnak ki. Itt fordulhatnak elő például ahhoz hasonló organizmusok, mint amilyeneket a közelmúltban fedeztek fel a Föld kérgében, egészen 3 kilométeres mélységig.

Simon Tamás