Sötét üstökösök fenyegető becsapódásai

A Naprendszerben hemzseghetnek a nehezen észlelhető, "sötét" üstökösök, ami jelentősen növelheti a Földbe történő nagy becsapódások kockázatát.

Az üstökösök nagy része az ún. Oort-felhőből származik, amely egy hatalmas, több milliárd üstökösmagból álló anyagfelhő, valahol a Naprendszer határán. Az Oort-felhő naptávolsága a Föld-Nap távolság mintegy százezerszerese. A felhőből kilépő és a belső Naprendszer felé tartó üstökösmagok a Nap sugárzásának hatására szublimálni kezdenek, és igen látványos égitestek, igazi üstökösök válnak belőlük: ködös burok (kóma) alakul ki körülöttük, amelynek egy részét a napszél csóvává ("üstökké") nyújtja el.

Hiányzó üstökösök

Az Oort-felhő becsült méretéből kiindulva egy adott időpontban körülbelül 3000 üstökösnek kell a belső Naprendszerben lennie. Ez azonban körülbelül 400-szorosa annak, amennyit valójában észlelnek a csillagászok. Az általános magyarázat erre az ellentmondásra az, hogy a belső vidékekre belépő üstökösmagok többsége gyorsan kisebb darabokra esik szét.

Bill Napier csillagász (Armagh Observatory, Észak-Írország) és kollégái azonban más véleményen vannak. Modellszámításaik szerint, amennyiben ennyi üstökösmag esne darabjaira, a törmelékek miatt sokkal több meteorzáport - évente mintegy harmincat - kellene tapasztalnunk a Földön. Véleményük szerint a hiányzó üstökösmagok valóban itt keringenek, csak egyszerűen nem tudjuk észlelni őket.

Amennyiben Napiernek igaza van, e "sötét üstökösök" komoly fenyegetést jelentenek bolygónkra, és a katasztrofális becsapódások kockázatát alaposan alábecsülték a csillagászok - írja a Nature hírszolgálata.

Sötét testek

Mint arról korábban beszámoltunk, 2004. március 15-én a NASA hivatalosan is bejelentette, hogy megtalálták a Naprendszer eddigi legtávolabbi égitestét. Az inuit tengeristen után Sedna névre keresztelt égitest 135 milliárd kilométerre is eltávolodhat a Naptól, s lehetséges, hogy az Oort-felhő első megfigyelt objektuma.

A felfedezéskor biztosra vették, hogy a Sedna egy vagy több nagy holddal rendelkezik (lásd a jobb oldali illusztráción), mivel forgása igen lassú, s ez a csillagászok szerint egy kísérő égitest vagy égitestek gravitációs hatásával magyarázható. Az égitestet és környezetét a Hubble-űrtávcsővel is alaposan megvizsgálták, de a felvételeken nincs nyoma egyetlen nagyobb holdnak sem. Az egyik lehetséges magyarázat, hogy a Hubble megfigyelései idején a mégis létező hold éppen a Sedna mögött vagy előtt tartózkodott, így nem láthatták önálló pontként a Sedna mellett. Chandra Wickramasinghe (Cardiff University, Wales) magyarázata szerint azonban azért nem láthatjuk a Sedna kísérőjét (vagy kísérőit), mert felszínük minden eddig észlelt égitestnél nagyobb mértékben képes elnyelni a napfényt, vagyis minden korábban tapasztaltnál sötétebb.

Napier szerint elképzelhető, hogy a Sedna feltételezett kísérőihez hasonlóan rengeteg igen sötét test lehet az Oort-felhőben, amelyek a Naprendszer belsejébe kerülve sem válnak láthatóvá. Más csillagászok szerint azonban már észleli kellett volna őket akár földi, akár űrtávcsövekkel, ha valóban nagy számban fordulnak elő.

A kérdés nem eldöntött, s egy újabb adalék ahhoz, mennyi tennivalónk még közvetlen kozmikus környezetünk megismerésében is. A dolog azért is sürgető, mert egy ilyen égitestet szinte csak becsapódásának pillanatában észlelhetnénk, amikor már esélyünk sem lenne védekezni ellene.