Titan: metánesők birodalma

Alig két hete elemzik a Huygens adatait és felvételeit a szakemberek, de máris számos részletre derült fény azzal kapcsolatban, milyen folyamatok alakítják a Szaturnusz rejtélyes óriásholdjának felszínét. Az eddigi eredmények alapján a Titan fagyos világa valóban metán-esők és metántengerek birodalma lehet - ahogyan azt korábban elképzelték.

A felvételeken a sötét és világos területek mintázata felhők, szirtek, folyók és tavak képét rajzolja ki. Néhány képen kanyargós folyóvölgyek tekeregnek egy sötétebb régió felé, ahol a terület a földi partvonalak látványára hasonlít. Egy másik képsoron szigetekkel szabdalt síkság, valamint metánforrások vulkanikus tevékenységére utaló formák sejlenek fel - mind egy olyan világra utalva, amelynek felszínét összetett folyamatok alakítják és formálják.

Időszakos metánesők

Bár a Huygens száraz területen landolt, temérdek jel utal arra, hogy időszakosan metánesők (CH₄) árasztják el a vidéket. A leszállóegység mintegy 3,5 méteres másodpercenkénti sebességgel érkezett a felszínre, ezáltal kisebb mélyedést vájva maga körül. A műszerek adatai szerint áttört egy vékony felszíni kérget, majd sárszerű, laza rétegek fogták fel az űrszondát. A felszín összetétele azonban korántsem hasonlít a földi viszonyokhoz: anyaga vízjég-szemcsékből áll, amelyeket folyékony halmazállapotú szénhidrogének "cementálnak össze" - ettől lesz sárszerű az állaga.

A leszállást követően a leszállóegység egy ún. penetrométert bocsátott ki, amely 15 centiméter mélyen hatolt be a felszín laza szerkezetű anyagába. A művelet során termelődött hő elég volt ahhoz, hogy a felszínből gázok, elsősorban metán szublimáljon el, amelyet a tömegspektrométerrel sikerült észlelni.

A felső néhány centiméteres rétegben jelen lévő folyékony halmazállapotú metán egyértelmű jele annak, hogy a felszínt gyakran metánesők árasztják el. Bár a Huygens az ereszkedés alatt nem észlelt csapadékot, elképzelhető, hogy napokkal vagy néhány héttel a leszállás előtt metáneső hullott a Titan e területén.

A szakemberek szerint a világosabb területek körülbelül 100 méter magas hegygerincek, amelyek anyagát kőzetek és szilikátok helyett sziklaszilárddá fagyott vízjég alkotja. A felszínt mélyebb, sötét árkok szabdalják fel, a Huygens adatai azonban nem utalnak arra, hogy jelenleg folyékony halmazállapotú anyag lenne ezekben a mélyedésekben vagy akár a sötétebb, első ránézésre tengernek tűnő területeken.

A felszínt behálózó völgyrendszert azonban egyértelműen fluviális ("folyásos") folyamatok hozták létre. Ezt alátámasztják a Huygens közvetlen közelében látható, feltűnően lekerekített felszínű fagyott "jégkavicsok" is, amelyek morfológiája (alakja) egyértelműen folyadékmozgások okozta erózióra utal. A szakemberek jelenlegi elképzelései szerint a folyómedreket időszakos esőzések töltik fel, amelyekben végül a hegygerincek kimosott anyaga gyűlik fel. A jelenleg száraz medreket kitöltő sötétebb anyag valószínűleg a légkörből kiváló fotokémiai szmog lehet. Az időszakos áradásokat követően a folyékony halmazállapotú szénhidrogének nem maradnak a felszínen, hanem beszivárognak annak mélyebb rétegeibe.