Negyedszázada startolt a magyar űrhajós

1980. május 26-án startolt Bajkonurból a Szojuz-36 űrhajó, fedélzetén a veterán Kubászovval és az újonc Farkas Bertalannal, az első - s a mai napig utolsó -  magyar űrhajóssal. Az Űrvilág űrkutatási hírportál cikksorozata az akkor történteket mutatja be.

Az 1976-ban Moszkvában összeülő Interkozmosz Tanácsban a szovjetek "szeretettel meghívták" a szocialista országokat egy közös űrrepülésre. A nemzetek közötti sorrend megállapításánál mindjárt kisebb botrány tört ki: a lengyelek bejelentették, nem hajlandók a németek (akkori NDK) után repülni. A repülések végül 1978-ban kezdődtek meg, féléves időközökkel. A tesztelést Kecskeméten a Repülőorvosi Kutató és Vizsgáló Intézetben vadászpilótákon végezték 1977 májusától. A jelöltek az USA-ban és a volt Szovjetunióban meghozott politikai döntés értelmében csak a berepülő vadászpilóták közül kerülhettek ki - korábban szóba jöttek például ballonrepülők, sarkkutatók, hegymászók is, tehát olyan emberek, akik a természetben már találkoztak szélsőséges helyzetekkel. Hazánkban ekkoriban 35 olyan pilóta volt, aki korlátozás nélkül repülhetett Mig 21-es vadászgépen, közülük 27 jelentkezett a kiképzésre.

A jelentkezők több szűrőn mentek keresztül, majd a hét legjobb közül négyet a Gagarin Űrhajóskiképző Központban közösen választottak ki a szovjet és magyar szakemberek. Ketten - Elek László és Buczkó Imre - itthon maradtak "vésztartalékként", Magyari Béla és Farkas Bertalan viszont 1978. március 20-án családostul kiköltözött Csillagvárosba, és ott folytatta a felkészülést, ahol a kétéves felkészülés végén mindketten kiváló minősítést kaptak. Hogy melyikük repül, az csak az utolsó napokban dőlt el, a kérdésben az oroszok a magyarokra hárították a döntést, akik Farkas Bertalant választották - áll a hivatalos iratokban. A Magyari Bélával készített interjúból azonban kiderül, hogy másfél évvel a repülés előtt tudni lehetett, ki az első számú jelölt és ki az úgynevezett "dublőr".

A Szojuz-36 közép-európai idő szerint 19 óra 20 perc 40 másodperckor indult, parancsnoka az akkor 45 éves Valerij Nyikolaj Kubászov volt, aki űreszköztervező mérnökként 1969-ben a Szojuz-6 fedélzetén először végzett hegesztést a világűrben, illetve fedélzeti mérnöke volt az első szovjet-amerikai közös űrrepülésben részt vevő Szojuz űrhajónak. Az 1949-ben született Farkas Bertalannak ez volt az első (és eddigi egyetlen) űrrepülése. Az 1972-től repülőtiszt, 1977-től első osztályú vadászpilóta Farkas 1978-tól századosi rendfokozattal űrhajóskiképzésben vett részt Csillagvárosban. A duó repülését eredetileg 1979-re tervezték, de a szovjet-bolgár űrpárost szállító Szojuz űrhajó hajtóműrobbanása után - a Szojuzok javítása miatt - repülésüket egy évvel elhalasztották.

Az űrhajó repülésének 4. és 16. fordulatában két kétimpulzusos pályakorrekcióval áttértek a Szaljut-6 űrállomással végrehajtandó összekapcsolási pályára. A 7-12. fordulatok között az űrhajósok aludtak, majd a 13. fordulatban felkeltek, reggeliztek és ellenőrizték az űrhajó rendszereit. A Szaljut-6 megközelítésére és az összekapcsolásra (amelyet az automatika végzett) a 18. fordulatban - a start után mintegy 27 órával - került sor, az űrállomás hátsó dokkolójánál. Az összekapcsolás hermetikusságának ellenőrzése után a két űrhajós átszállt az űrállomásra, ahol már várták őket az akkor ott dolgozó alaplegénység tagjai: Popov és Rjumin.

Űrvilág