Röntgensugárzás a Szaturnusz gyűrűjéből

Vágólapra másolva!
Kiderült, hogy a Szaturnusz gyűrűje röntgensugarakat is kibocsát, méghozzá elsősorban a reggeli oldalán.
Vágólapra másolva!

A Chandra röntgenteleszkóp segítségével a szakemberek a Szaturnusz és annak gyűrűje felől érkező röntgensugárzást vizsgálták. Kiderült, hogy a gyenge, de érzékelhető sugárzás a gyűrűrendszeren belül elsősorban a B jelű gyűrűből érkezik. Ez a rendszer legsűrűbb és egyben legfeltűnőbb gyűrűje. A jelenségben még nincs semmi meglepő, a detektált röntgensugarak akkor keletkezhetnek, amikor a Nap röntgensugarai eltalálják a gyűrűrendszerben lévő oxigénatomokat, és azokat fluoreszcenciára kényszerítik.

Sokkal érdekesebb volt, hogy a sugárzás nem egyenletesen érkezik a gyűrűből. A legtöbb a reggeli oldalról jön, ahol a gyűrű anyaga kilép a bolygó árnyékából. Valószínűleg nem véletlen, hogy az úgynevezett küllők is itt a gyakoribbak. A gyűrűben megjelenő küllők egy kerék merev küllőihez hasonlóan egyenesek, és alakjukat a gyűrű mozgása közben is megőrzik. Teszik ezt annak ellenére, hogy a bolygóhoz közelebbi részecskék gyorsabban keringenek - a küllők mégsem csavarodnak fel.

Valójában a küllők nem összefüggő testek, hanem olyan területek, ahol a gyűrűben lévő finom anyagot a bolygó mágneses erővonalai elmozdítják. Látszólagos képződmények, és azért jelennek meg főleg a gyűrűk reggeli oldalán, mert finom részecskéiket az éjszakai erős meteorikus bombázás hozza létre. A gyűrűről nézve éjszaka (tehát amikor a gyűrű szemcséi a Szaturnusz árnyékos oldala felett mozognak) a bolygó Nap körüli keringési iránya és a gyűrű szemcséinek Szaturnusz körüli keringési iránya egybeesik. A távolról érkező meteorikus részecskéknek a gyűrű szemcséihez viszonyított ütközési sebessége ekkor a legnagyobb.

A becsapódásoktól éjszaka keletkezett finom törmelékben sok vízmolekula és oxigénatom van, ezektől származik a megfigyelt röntgensugárzás. A Chandra észlelései szerint a gyűrűnek ez a röntgenfénylése időben változik. Ennek valószínű oka, hogy a meteorikus bombázás intenzitása és az ettől keletkező finom anyag mennyisége is véletlenszerűen ingadozik. Mindennek a tanulmányozásával tehát a gyűrűrendszerben zajló mikroszkópikus ütközések gyakoriságára is következtethetünk.