Az eddigi legszebb tengerpart a Titanon

A Szaturnusz körül keringő Cassini-űrszonda olyan alakzatokat örökített meg a Titanon, amelyek minden korábbinál jobban emlékeztetnek tengerpartokra. Sajnos még ez sem elég a vita eldöntésére: vannak-e jelenleg folyékony metánfolyók és -tavak az óriáshold felszínén.

Az új radarfelvételek egy tengerpartra emlékeztető alakzatot rögzítettek a Titan déli féltekéjén. Az 1700 km hosszú és 170 km széles, felszabdalt vidéken a világos és sötét területek több helyen öbölszerű formákat alkotnak, a világos területeken pedig csatornákra emlékeztető nyomok is megfigyelhetők. Mivel a mellékelt kép egy radarfelvétel, a világos árnyalatok egyenetlen és jobb radarvisszaverő képességű, míg a sötétebbek sima és gyengébb radarvisszaverő képességű területeket jelölnek. A képződmény kialakulására a legvalószínűbb magyarázat, hogy folyékony közeg mozgása, például egy metántenger hullámzása hozta létre.

A 2004 októberi, a 2005 februári, valamint a legutolsó Titan-megközelítés során készült radarfelvételek alapján sok csatornaszerű mélyedést azonosítottak. Egyesek hosszúsága a 100 kilométert is eléri. Eredetük szerint legalább két eltérő típusuk különíthető el: némelyek helyi forrásra, mások kiterjedt területen bekövetkezett esőzésekre utalnak. Több völgyszerű mélyedés háromszög alakú, lejtős területben végződik, amelyek néhány centiméteres sziklákkal vannak tele. Ehhez hasonlókat a földi sivatagos területekről ismerünk, ahol csak időszakosan hullik a csapadék, akkor viszont bőségesen.

Ralph Lorenz (University of Arizona) egy olyan modellt állított fel, amely szerint periodikusan hatalmas esőzések zajlanak a holdon. A "metán-monszunnak" nevezett teória szerint a hold felszínén térben és időben "véletlenszerűen" óriási zivatarok támadnak. Egy ilyen esemény lokálisan okoz nagy csapadékhullást, amely létrehozhatja a helyenként megfigyelt felszínformákat.

A feltételezett tengerpart (fotó: NASA, JPL)

A nagy probléma, hogy sok radar- és színképi megfigyelés nem támasztja alá a folyékony metán jelenlétét a felszínen. Az egymásnak ellentmondó megfigyelések egyik lehetséges magyarázata hasonló ahhoz, amit a Marsnál is feltételeznek: a folyásnyomok nem a mai éghajlaton keletkeztek. Elképzelhető, hogy a Titanon csak időnként és helyenként van folyékony metán a felszínen, ekkor keletkeznek rajta folyóvölgyek. A szonda legközelebb október 26-án halad el a hold közelében, ekkor a Huygens leszállóhelyét veszi majd szemügyre.