Hatalmas gázbuborék az űrben - a hét asztrofotója

Ezen a héten, a Kis Magellán-felhő, Tejútrendszerünk egyik kísérőgalaxisa csillagkeletkezési régióját mutatjuk be. A képen látványosan rajzolódik ki az ilyen területeken jellemző folyamat: az első égitestek megváltoztatják a környező anyag eloszlását, és egyben új csillagok születését is elindítják.

Tejútrendszerünk egyik kísérőgalaxisában, a Kis Magellán-felhőben örökítettek meg egy aktív csillagkeletkezési régiót a Hubble-űrteleszkóppal, Antonella Nota (ESA, STScI) és kollégái. A 210 ezer fényévre lévő, N66 jelzésű csillagkeletkezési térség, egy kiterjedt por- és gázfelhőből, valamint a benne nemrég kialakult égitestekből áll.

A területen sok fiatal objektum mutatkozik: legalább három olyan csillagcsoport azonosítható, amelyek erős sugárzásukkal már "megtisztították" környezetüket. Emellett sok kisebb halmaz is látható, némelyek fényét még erősen elvörösíti a körülöttük lévő poranyag. Összességében, közel egy tucat rendkívül nagytömegű, kékes színű csillag található erre, hatalmas energiakibocsátással. A Kis Magellán-felhő extrém nagytömegű égitesteinek több, mint fele itt koncentrálódik.

A csillagkeletkezési régió központi részét a Hubble-űrteleszkóp ACS detektorával örökítették meg. A mellékelt, hamisszínes felvételen a kék a látható, a zöld a közeli infravörös sugárzást, a vörös pedig az ionizált hidrogén egy keskeny tartományban történő kibocsátását jelzi.

A kép centrumában az NGC 346 jelű fiatal halmaz ragyog, sok fényes csillaggal. A közvetlen környezetében megfigyelhető, rózsaszínes fénylés, az égitestek sugárzásától gerjesztett ionizált hidrogént jelzi. A leglátványosabb talán a kép baloldali részén húzódó sötét, vörösesbarna ív alakú felhő. Színét sűrű anyaga okozza, amely elnyeli a mögötte lévő térségek fényét. Belsejében még viszonylag alacsony hőmérséklet uralkodik, ahol az anyag molekuláris állapotban lehet.

A felső, íves alakja, a centrumban lévő halmaz sugárzásának és anyagkibocsátásának eredménye - gyakorlatilag egy hatalmas buboréknak a fala, amelyet a fiatal égitestek "fújtak" a környezetükbe. Mivel a felhő sűrűbb részeit nehezebb elmozdítani eredeti helyzetükből, a sűrűbb csomók, a halmaz felé mutató, kisebb nyúlványok formájában maradtak fent.

Az NGC 346 jelű csillagkeletkezési régió központi vidéke. A kép nagyméretű változatának letöltése (fotó: NASA, ESA, A. Nota, STScI, AURA)

A fiatal NGC 346 és a körülötte elszórt csillagok, az elmúlt 3-5 millió évben jöhettek létre, közülük néhány valószínűleg még nem is vált "felnőtt" csillaggá, azaz nem kezdődött el belsejében a hidrogén fúziós átalakulása héliummá. A képen látványosan rajzolódik ki a csillagkeletkezési régiókban jellemző folyamat: az első égitestek megváltoztatják a környező anyag eloszlását, és egyben új csillagok születését is elindítják, a kisebb gázcsomók további összenyomásával.

Korábban:
Új térkép a Titanról - a hét asztrofotója
Páratlan képek egy bizarr kisbolygó felszínéről - a hét asztrofotója
Látványos galaxis egy új óriástávcsőben - a hét asztrofotója
Az űrteleszkóp képe a Holdról - a hét asztrofotója
Egy napfolt részletei - a hét asztrofotója
Egy káprázatos galaxis - a hét asztrofotója
Egy óriási gömbhalmaz - a hét asztrofotója
Galaktikus karambol - a hét asztrofotója
A Plútó új térképe - a hét asztrofotója
Az első földönkívüli hegymászás - a hét asztrofotója
A Tejútrendszer önarcképe - a hét asztrofotója
Galaktikus állatkert - a hét asztrofotója
Ragyogó hófolt a Marson - a hét asztrofotója
Jégsziklák az Enceladuson - a hét asztrofotója
Gigantikus homokdűne - a hét asztrofotója
Kék napnyugta a vörös bolygón - a hét asztrofotója