Pályára állt az új generációs Mars-szonda

Hazai idő szerint pénteken késő este sikeresen a vörös bolygó körüli pályára állt a NASA Mars Reconnaisance Orbiter nevű legújabb Mars-szondája, amely soha nem látott részleteséggel fogja feltérképezni a felszínt.

A Mars Reconnaisance Orbiter (MRO) augusztus 12-én, magyar idő szerint 13:44-kor startolt Cape Canaveralból, majd közel fél éves út végén, 2006. március 10-én pénteken ért a vörös bolygóhoz. A hajtóművek hazai idő szerint 22.45-kor léptek működésbe, és ezzel megkezdődött a fékezés, a küldetés egyik legkritikusabb szakasza.

A fékezés előtt a szonda 300 kilométeres magasságban haladt a déli félteke felett, és a bolygóhoz képest 3 km/s sebességgel mozgott. A fékezéskor hat, egyenként 170 N tolóerejű rakétáját 24 percen keresztül üzemeltette. A fékezés után fél óráig megszakadt vele a rádiókapcsolat, mert a Földről nézve ekkor a Mars mögött volt.

A sikeres manőverrel 35 óra keringési idejű elliptikus pályára állt az MRO, amelyen 300 és 45 000 km között változik a távolsága a Mars felszínétől. A következő hat hónapban pályáját fokozatosan a kör alakhoz közelítik az úgynevezett légköri fékezéssel. Ezt energiatakarékossági okokból választották: minden marsközelségkor a szonda a bolygó ritka felső légkörébe merül, és mozgási energiát veszít. A művelet nem veszélytelen, de jelentős mértékben csökkenti a szállítandó üzemanyag és az egész program összköltségét.

Az új szonda feladata, hogy áthidalja a jelenlegi keringő- és leszállóegységek vizsgálatainak részletessége közötti hézagot. Míg a korábbi keringőegységek maximum 1-2 méteres felbontású képeket készítettek a felszínről, a leszállóegységek centiméteres vagy akár milliméteres részleteket is megörökítettek.

A 2005. március 10-i fékezés fő eseményei (kép: NASA, JPL)

Az MRO 25-30 centiméteres felbontással térképezi majd a bolygót. A szonda legfontosabb műszerei és berendezései:

• Nagy felbontóképességű kamera (HiRISE). A látható tartományban üzemelő kamera átlagos felbontása 1 méter körüli, de maximálisan a 25 cm-t is eléri. Emellett sztereóképeket is készít, utóbbi a megörökített felszínformák térbeli alakjának rekonstruálásában segít.
• Képrögzítő spektrométere (CRISM) a látható és a közeli infravörös tartományban több száz csatornán külön-külön rögzíti a látványt 18 méteres felbontóképességgel.
• Kontextus kamerája (CTX) a HiRISE és a CRISM kamerával együtt készít felvételeket ugyanarról a területről, a nagy felbontású képek értelmezésében segít, áttekintést adva a környező vidékről 40 km széles területen 8 méteres felbontással.
• Színes képrögzítője (MARCI) globális térképet készít az időjárás és az éghajlat változásairól, emellett a légköri ózon, szén-dioxid és por mennyiségét is figyelemmel tartja.
• Éghajlatszondázó (MCS) a légköri hőmérséklet, a vízgőz és a por függőleges eloszlását tanulmányozza.
• Radar (SHARAD) a felszín néhány 100 m vastag felső tartományában fog jeget és vizet keresni.
• A gravitációs teret vizsgáló műszercsomag a rádióhullámok Doppler-eltolódása alapján a Mars gravitációs terét térképezi, főleg a fagyott szén-dioxid- és vízjégtakaró áthelyeződésével kapcsolatos évszakos változásokra vadászva.
• A légkörszerkezetet vizsgáló gyorsulásmérővel az MRO keringési magasságában határozzák meg az atmoszféra ritka, felső részének sűrűségét.

A tudományos program hivatalosan 2008 novemberéig tart. A kutatás fő célja az egykori élet lehetősége utáni nyomozás, a bolygó fejlődéstörténetének minél teljesebb megértésével. Ehhez a jelenlegi klímát és a múltbéli éghajlati kilengések nyomait tanulmányozza, illetve a vízzel kapcsolatos üledékeket és egyéb vizes átalakulási nyomokat mutató helyeket elemzi.

Az új szonda nem csupán tudományos műszereiben múlja felül korábbi társait. Ez az első olyan űreszköz, amelynek már tervezésekor is kiemelt cél volt, hogy a jövőben a többi kutatóegység munkáját is segítse, részben mint átjátszóállomás, részben pedig mint pontos helyzetjeladó.

Kereszturi Ákos