Mégis lehetnek tavak a Titanon

A Cassini-szonda új radarmérései alapján mégis elképzelhető, hogy vannak szénhidrogéntavak a Titanon.

A Titan szaturnuszhold vizsgálatának egyik fontos célja a felszíni folyékony tavak és tengerek keresése. A korábbi, Földről végzett megfigyelések alapján feltételezték létezésüket, a Cassini eredményei azonban bizonytalanná tették ezt (lásd korábbi cikkünket). A szonda 2006. július 21-én ismét elhaladt az égitest mellett, és radarmérései ismét megkérdőjelezték a fenti, újabb álláspontot.

Az új radarfelvételeken ugyanis olyan lapos területek is mutatkoznak, amelyek felszíne rendkívül sima. Néhol kanyargó folyásnyomok vezetnek a sima foltokba, és van, ahol a beléjük torkoló csatornaszerű mélyedés fenekét is ezt a radarsötét anyag (folyadék?) tölti ki. A tavakra emlékeztető foltokat néhol világosabb gyűrűk övezik, amelyek akár a tó partvidékén kivált üledékek is lehetnek - földi megfelelőik talán a száraz területeken lévő időszakos tavak partján mutatkozó sókiválások.

A tavak mérete néhol a 10 km-t is meghaladja, és összetett folyásrendszer kapcsolja egybe őket. A jelenlegi megfigyelés az északi sarkvidéken lévő tavakra utal, míg a Cassini egy korábbi észlelése a déli poláris vidéken mutatott ki egy hasonló képződményt.

Az eddigi megfigyelések alapján tehát a tavak a Titan sarkvidékein fordulnak elő. Ez egybevág azzal, hogy a konvektív felhők (amelyekből legnagyobb az esély a csapadékhullásra), szintén poláris területek felett mutatkoznak, emellett a sarkvidék alacsonyabb hőmérséklete elősegítheti az illékony folyadékok hosszabb felszíni megmaradását.

A kérdéses tavak jellemzői egyelőre nem ismertek, de több szakember valószínűsíti, hogy rövidéletű képződmények lehetnek a holdon. Alacsonyabb szélességeken csak kiszáradt nyomaik mutatkoznak - lehet, hogy a sarkvidéken is csak átmenetileg, a csapadék mennyisége és időbeli eloszlása függvényében jelennek meg.

A mellékelt radarképen látható sötét foltok olyan sima területek, amelyeket talán folyékony metán, esetleg metán-etán keverék tölt ki. A felső kép centruma az északi szélesség 80. foka körül van, és egy 420x150 km-es sávot fed le. Az alsó kép kicsit délebbre, az északi szélesség 78. fokánál, egy 475x150 km-es területről készült. Mindkét radarfelvételt 2006. július 21-én rögzítették.

Két radarfelvétel a tavaknak tartott sötét foltokról. A kép nagyméretű változatának letöltése (NASA, JPL)

Egy másik megfigyelés a Titan felszíni kőzetdarabjairól nyújt új ismereteket. 2005. január 14-én az európai Huygens-szonda sikeresen leszállt a Titan felszínére. Rádiójeleinek utólagos elemzése érdekes jelenségre mutatott rá: amikor a leszállóegység sugározta adását, a rádióhullámok egy része a sima felszínről visszaverődött felfelé. Ennek kisebb hányada éppen a már Szaturnusz körül keringő Cassini irányába "tükröződött", és kölcsönhatásba lépett a Huygensről visszaverődés nélkül eleve erre haladó rádióhullámokkal. A két hullámcsomag között interferencia keletkezett, amelytől ingadozott a jel intenzitása.

A jel így keletkezett eltéréseiben az is közrejátszott, hogy változott a Cassini térbeli helyzete: folyamatosan tolódott el az a felszíni terület, ahonnan a jel visszaverődve interferált az egyéb kisugárzott, visszaverődés nélküli adással, és éppen a Cassini detektorához érkezett. Ennek keretében a visszavert jelek a szondától 1 métertől 2 km-es távolságig "végigpásztázták" a felszínt. A reflektált rádióadásból Miguel Pérez-Ayúcar (ESA) megpróbálta a felszín jellemzőit rekonstruálni.

Bár a Huygens rádióadóját nem ilyen feladatra tervezték, a megfigyelés révén sikerült megállapítani, hogy a rádióhullámok visszatükröződésével "letapogatott" zóna viszonylag sima volt, és főleg 5-10 cm-es kődarabok borították. A kérdéses sáv a felszínen nyugvó szondától nyugatra húzódott, míg a közismert felszíni fotó a Huygenstől délre lévő területet mutatja, kerekített sziklatömbökkel. A két eltérő jellegű megfigyelés hasonló felszínformákat mutatott ki a szondától nyugatra és délre egyaránt.

Kereszturi Ákos