Rendkívüli felvételek a Szaturnusz Iapetus holdjáról

Vágólapra másolva!
A Cassini-szonda minden korábbinál részletesebb fotókat készített a Iapetusról, amelyek alapján megállapítható, hogy igen idős a hold egyenlítői vidékén körbefutó hegyvonulat.
Vágólapra másolva!

A Cassini-szonda közelmúltban készített felvételei sok új érdekességet mutatnak a Szaturnusz körül keringő égitesteknél. A leglátványosabb fotók a Iaeptus holdról készültek, amelyet ezúttal mintegy százszor közelebbről örökített meg az űreszköz, mint az első közelítéskor, 2004-ben.

A három évvel ezelőtti felvételek egyik legfeltűnőbb része az a hegyvonulatra emlékeztető, kiemelkedő dudor, amely a hold egyenlítőjén halad körbe. A furcsa képződmény egyedülálló a Naprendszerben, hasonlóra eddig máshol nem akadtak. Az akkori felfedezés nyomán sokan várták, hogy 2007 szeptemberében közelebbről is szemügyre vehessék a szokatlan alakzatot.

A régóta tervezett megfigyelés majdnem meghiúsult, mivel a találkozó környékén erősödött fel a szondát érő kozmikus sugárzás. A randevú után néhány nappal szokatlanul intenzív részecskezápor érte az űreszközt, amelytől berendezései biztonsági üzemmódba kapcsoltak - de ekkor szerencsére már túl volt a képrögzítés periódusán.

A közelítés során több mint száz felvétel készült, amelyek néhol 40 méteres felbontással mutatják a felszínt. A legfurcsább természetesen az egyenlítő mentén húzódó, kb. 20 km magas hegyvonulat volt, amely a rajta lévő kráterek alapján idős képződménynek látszik.

Az alábbi felvételen jól megfigyelhető a Iapetus "kétarcú" megjelenését adó felszín részlete. A sötétebb vezető oldal és a világosabb követő oldal albedója erősen különbözik. (A kötött tengelyforgású holdak mindig ugyanazt a féltekéjüket fordítják bolygójuk felé, és ennek megfelelően a pályán előre, haladási irányukba is állandóan egy adott féltekéjük néz, míg ezzel ellentétesen, "hátrafelé" is mindig egy adott félteke tekint.) A két felszíntípust éles határvonal választja el, azonban a határ környékén a két eltérő típusú terület foltokban keveredik is.

Forrás: NASA, JPL, SSI

A sötét vezető és a világosabb követő félteke közötti terület, ahol keveredik a két felszíntípus. A 36 méter felbontású képet 6030 km távolról készítette a Cassini-űrszonda 2007.09.10-én (NASA, JPL, SSI)

A hold sajátos megjelenésére egyelőre nincs biztos magyarázat. Az egyik feltételezés szerint a vezető félteke az oda becsapódó anyag miatt lett sötét, és eközben enyhén át is alakult, mivel a becsapódás során a szemcsék felmelegedtek, és emiatt különböző kémiai reakciók történtek. Egy másik elterjedt teória szerint az anyag a hold belsejéből szabadult ki valamilyen vulkáni jellegű aktivitás keretében - de jelenleg ez sem ad tökéletes magyarázatot minden megfigyelésre. Az egyenlítői vidékén körbefutó hegyvonulat keletkezésére sincs általánosan elfogadott teória.

Forrás: NASA, JPL, SSI

A maximum 20 km magas egyenlítői gerinc részlete. A felvételt 2007. szeptember 10-én, 3870 km távolságból rögzítette a Cassini, 230 méter/pixel felbontással. A kép nagyméretű változatának letöltése (NASA, JPL, SSI)