Az egyik legszebb csillaghalmaz - a hét asztrofotója

Ezen a héten Tejútrendszerünk egyik fiatal csillaghalmazát választottuk a hét asztrofotójának. A pazar látványt nyújtó alakzatban a csillagközi ködösség maradványa még együtt látható a nagy tömegű, fiatal égitestekkel.

A csillagok keletkezésének és fejlődésének tanulmányozásához a csillaghalmazok ideális helyszínt biztosítanak. Itt egyszerre született, hasonló összetételű, de az eltérő tömeg miatt eltérő fejlődési utat bejáró csillagok hasonlíthatók össze. Jesús Maíz Apellániz (Instituto de Astrofísica de Andalucía) és kollégái az NGC 3603 jelű csillaghalmazt tanulmányozták. Ez egy kiterjedt, ionizált csillagközi ködösség, amelynek belsejében egy viszonylag nagy tömegű csillaghalmaz található.

Az NGC 3603 Tejútrendszerünk Carina spirálkarjában található, galaxisunk belső vidékén, tőlünk mintegy 20 ezer fényévre. A fiatal halmaz össztömege 400 ezer naptömeg körüli, és több ezer, a Napnál nagyobb tömegű csillagot tartalmaz. Mindössze néhány millió éves kora miatt még aktívan sugároznak benne a legnagyobb tömegű csillagok. Az ilyen objektumok csillagászati időskálán nézve gyorsan szupernóvaként végzik, ezért jellemzőik csak ritkán tanulmányozhatók.

A legnagyobb tömegű csillagok a halmaz centrumában koncentrálódnak. Itt a három legfényesebb objektum tömegére kapott első eredmények meghaladták a csillagokra ma feltételezett 120 naptömeg körüli felső határt. Az újabb elemzések alapján a túl nagynak mutatkozó tömeget feltehetőleg az okozza, hogy ezek nem magányos objektumok. Valójában itt két vagy három csillag keringhet egymás körül - azonban annyira szorosan helyezkednek el, hogy még a Hubble-űrteleszkóp (HST) nagyfelbontású felvételein sem lehet őket különválasztani. Ezt a feltételezést támasztják alá az Európai Déli Obszervatórium (ESO) által készített megfigyelések. Ezek szerint a többszörös rendszerekben mozgó legnagyobb tömegű csillagok külön-külön nem haladják meg a 115 naptömeget.

A mellékelt felvétel a fiatal csillaghalmazt ábrázolja, amelynek környezetében sok por- és gázanyag található. A legfényesebb égitestek nagytömegű és nagy energia-kibocsátású, forró kékes csillagok, amelyek erős ultraibolya sugárzással és csillagszelekkel bírnak. Az egyik legfényesebb és leghíresebb kék szuperóriás csillag, a Shed 25 jelű objektum a halmaz centrumától balra fent található, amely idővel feltehetőleg szupernóvaként fog fellángolni. Szintén jól megfigyelhető a központi égitestek erős sugárzása által fújt buborék, amelynek hullámos fala ezektől jobbra felfelé látványosan kirajzolódik.

A csillaghalmaz és az azt magába foglaló ködösség (a kép nagyméretű változatának letöltése) (NASA, ESA, Hubble Heritage (STScI/AURA))

Jobbra fent látszólag apró, sűrű és sötét ún. Bok-globulák találhatók, belsejükben születő csillagokkal (protocsillagokkal). Az ilyen por- és gázcsomók a Világegyetem talán leghidegebb régiói. Közel 10-15 naptömegnyi anyaguk jelenleg zsugorodik és növeli a bennük formálódó protocsillag(ok) tömegét.