Kisbolygó becsapódás törölve

Vágólapra másolva!
Az új számítások szerint az 50 méteres 2007 WD4 jelű kisbolygó a korábban felmerült lehetősléggel ellentétben január végén nem ütközik a Marsnak, hanem közel 4000 kilométerre halad el mellette.
Vágólapra másolva!

A 2007 WD4 jelű kisbolygót 2007. november 20-án, egy 1,5 méter átmérőjű teleszkóppal fedezték fel. A kutatóprogram keretében a Földünket becsapódással veszélyeztető égitesteket kerestek, és a kérdéses napon találtak is egy új, apró, körülbelül 50 méteres objektumot. A kisbolygó pályájának vizsgálata azonban arra utalt, hogy nem Földünknek, hanem a Marsnak ütközhet.

A felfedezés idején egy százalék körülire becsülték annak az esélyét, hogy az égitest eltalálja a Marsot. Hamarosan egy korábbi, november 8-i felvételen utólag is azonosították a kisbolygót, és ez pontosabb pályaszámítást tett lehetővé. Az így nyert paraméterek alapján a becsapódás esélye 3,9%-ra emelkedett.

A 2007-es év utolsó napjaiban készült új megfigyelések alapján tovább pontosították a becsléseket: a becsapódás valószínűsége jelenleg 3,6% körüli. Az égitest követése során egyre precízebb adatok nyerhetők, amelyek alapján végül eldönthető, hogy lesz-e ütközés a Marssal vagy sem. A további méréseket viszont nehezíti, hogy az eleve apró, 50 méteres test egyre halványabbnak mutatkozik, amint távolodik a Földtől.

Az 50 méteres objektum becsapódása nagyjából annyira lenne veszélyes a Földön, mint amilyen 1908-ban a Tunguz-esemény volt. Ekkor egy körülbelül 50 méteres (az újabb becslések alapján kisebb) kisbolygó találkozott a mi planétánkkal. A test a légkör egyre sűrűbb részében haladva a ránehezedő légellenállás miatt 7-8 km közötti magasságban szétrobbant. Bár krátert így nem hozott létre, több mint 10 kilométer átmérőjű területen letarolta az erdőséget. Egy másik közismert, hasonló energiájú, de már a felszínen történő robbanás pedig az arizonai meteorkrátert alakította ki - egy ilyen becsapódás tehát nem elhanyagolható.

Ha a 2007 WD4 eltalálná a Marsot, a becslések alapján erre alacsony szélességen, a bolygónak azon az oldalán kerülne sor, ahol most az Opportunity rover dolgozik. Egy ilyen esemény kivételes lehetőséget adna a Mars felszín alatti régiójának megfigyelésére. A robbanás keretében közel 1 kilométer átmérőjű kráter keletkezne, amelyből sok törmelék repülne ki és hullana vissza a felszínre. A frissen keletkezett kráter elemzése rámutathatna, milyen anyagok és főleg mennyi víz van a felszín alatt. Ehhez persze órási szerencse kellene: egy nagyon közeli, de még nem veszélyes becsapódás az Opportunity helyzetéhez.

Forrás: NASA/JPL/NEO

A kisbolygó és a belső Naprendszerben lévő égitestek pályái, az objektumok 2007. január 7-i helyzetével (NASA/JPL/NEO)

Védekezési lehetőségek

Mit tehetne az emberiség abban a helyzetben, ha egy ehhez hasonló égitest a Mars helyett bolygónkat célozná meg? Sajnos esetünkben a felfedezés és a becsapódás közötti egy-két hónapos időintervallum nem lenne elegendő semmilyen aktív védekezési művelethez. Még az erőszakosabb beavatkozások, mint egy bomba robbantása az objektum felszínén vagy annak közelében, esetleg az égitest belsejében sem kivitelezhető. Jelenleg nincs meg az ehhez szükséges technológia, és nem is ismerjük az égitest várható reakcióját. Az egyetlen lehetőség a becsapódás várható helyén a lakosság evakuálása lenne.

A NASA jelenleg a Földet veszélyeztető objektumok felderítését próbálja meggyorsítani. Egy új, nemrég javasolt program keretében 90%-kal nagyobb támogatást kérnek a munkához, amelynek révén a kb. 140 méternél nagyobb kisbolygók többségét belátható időn belül azonosíthatnák. Azonban még ez is messze van attól az ideális állapottól, hogy minden 50 méternél nagyobb, a fentihez hasonló objektumot ismernénk.