Az Ulysses-szonda elhaladt a Nap pólusa felett

Az Ulysses-űrszonda immáron második alkalommal haladt el a Nap északi sarkvidéke felett, megvizsgálva a csillagunk poláris tartományaiból kiáramló gyors napszelet.

A Nap két sarkvidéke a napfoltciklus lezajlása és megismerése szempontjából fontos, ugyanakkor nehezen vizsgálható terület. Az itt található mágneses erővonalak nyitottak a világűr felé, és az egyenlítői területekhez viszonyítva gyorsabban áramlik ki a töltött részecskék együttese, a napszél. A Nap sarkvidékeit a Földről távcsövekkel nem lehet jól megfigyelni, az innen induló napszél pedig űrszondákkal szintén alig tanulmányozható - hiszen nem a bolygók irányába, hanem a Naprendszer fősíkjához képest "felfelé" és "lefelé" áramlik.

A napfoltok felbomlása után a belőlük visszamaradó mágneses erővonalakat a napfelszín közelében áramló plazma magával szállítja a sarkvidékek felé. Magas szélességen az anyag lesüllyed, és akár 200 ezer kilométer mélységig juthat a Nap belsejébe. Itt abba a térségbe kerül, ahol a csillagunk mágneses terét generáló folyamatok zajlanak, ezért az új napfoltciklus jellemzőire is hatással lehet.

Mindezek következtében a Nap sarkvidéke kulcsfontosságú csillagunk globális folyamatainak megértéséhez. Az Ulysses-szondát ennek vizsgálatára indították 1990 októberében. Ez lett az első olyan űreszköz, amely jelentősen kiemelkedett a Naprendszer fősíkjából, onnan, ahol a bolygók mozognak. Útja közel merőleges erre a síkra, ezért csillagunk mindkét pólusa felett elhalad. 1994 és 1995 folyamán már elrepült a két pólus felett, 2007-ben pedig csillagunk déli sarkvidéke felett haladt el. Idén január 14-e környékén ismét az északi sarkvidék felett vezetett útja, ahol maximálisan a 80 fokos naprajzi szélességet ért el.

A napszél sebességeloszlása az Ulysses első keringése során (1994-1995). A centrumban lévő Naphoz képest az eltérő naprajzi szélességeken jelentkező sebességet kilométer/másodpercben jelöli a kék és piros, ingadozó futású görbe. Jól látható, hogy az egyenlítő környékén sokkal lassabban áramlik a napszél, mint magas szélességen (NASA)

Az eddigi mérések alapján az északi sarkvidék mintegy 80 ezer fokkal, azaz közel 8%-kal volt hűvösebb a délinél. Részletes adatok a jelenlegi keringés vége felé várhatók. Az eredmények nem csak a csillagok átlagos jellemzőinek megállapításában segítenek, de abban is közreműködnek, hogy pontosabban előrejelezhessük a naptevékenység veszélyeit.

Nemrég kezdődött meg az új napfoltciklus: az új ciklushoz tartozó első foltot 2008. január 4-én figyelték meg. Minden napfoltciklus elején magas naprajzi szélességen jelennek meg a foltok. Az előrejelzések alapján a most kezdődő, 24-es sorszámú ciklus az átlagosnál valamivel intenzívebb lesz, és maximuma 2011 és 2012 környékére várható. Az erősebb naptevékenység egyben nagyobb veszélyt is jelent majd a műholdakra és a Föld körüli emberes űrtelvékenységre.