Képek a legutóbbi napfogyatkozásról

Augusztus 1-jén napfogyatkozás volt a Földön. A fogyatkozás teljességének sávja - ahonnan nézve a Hold az egész napkorongot eltakarta - Észak-Kanadában érintette először bolygónkat. Ezt követően átszelte Grönlandot, majd Oroszországon és Mongólián haladt át, végül pedig Kínát is elérte.

A totalitás az ideális helyszínen maximálisan két és fél percig tartott. Bár a teljesség csak egy közel 200 kilométer széles sávból volt látható, a részleges fázistt sokkal nagyobb területről lehetett követni, többek között Magyarországról is. Nálunk a Hold a napkorongnak maximálisan 20%-át takarta le, így sötétedést gyakorlatilag nem érzékelhettünk.

Totalitás 2008. augusztus 1-jén Kínában (Fotó: Dr. Arthur Lee - www.spaceweather.com)

Ajánlat: további képek a jelenségről

* * *

A napfogyatkozások kialakulása

Napfogyatkozás akkor jön létre, amikor a Hold a Föld és a Nap közé kerül, és a Hold árnyéka bolygónkra vetül. A jelenség a Föld felszínén állva csak az árnyék területéről figyelhető meg. A Nap és a Hold égen látható mérete (látszó átmérője) véletlen egybeesés miatt közel egyforma.

Egy-egy napfogyatkozás alkalmával a részleges fázis a Föld több ezer kilométer széles területéről figyelhető meg, míg a teljes fogyatkozás, a totalitás csak egy keskeny, kb. 200 km széles sávból látható, onnan is maximum 7,5 percig. Az alábbi ábrán a Hold Földre vetülő árnyékából a nagyobb és világosabb szürke kör mutatja a részleges fogyatkozás területét. A teljes fogyatkozás területe a kisebb, sötétebb foltra esik.

Mivel a Hold a Napnál 400-szor kisebb és 400-szor közelebb is van hozzánk, kedvező helyzetben az egész napkorongot eltakarhatja. Ezt teljes napfogyatkozásnak nevezzük. Részleges a fogyatkozás, amikor a Hold a napkorongnak csak egy részét fedi le. Utóbbi fázis tölti ki a fogyatkozás időtartamának legnagyobb részét a teljes fázis előtt és után, összesen közel két órán keresztül.

A jelenség megfigyelése

A napfogyatkozás megfigyelése nagy körültekintést igényel, ugyanis nem megfelelő napszűrő használata esetén gyorsabban megvakulhatunk, mint ahogy a szemünket az erős fényforrástól elkaphatjuk.

Soha ne nézzünk közvetlenül a Napba,
se szabad szemmel, se távcsővel, se fényképezőgéppel,
se a videokamera keresőjével! Az erős fénytől azonnal megvakulhatunk!

A napfogyatkozások megfigyelésénél nagy körültekintéssel kell eljárni, ellenkező esetben maradandó szemsérülést szenvedhetünk, akár meg is vakulhatunk. Távcsöves észleléskor csak megfelelően készített és stabilan rögzített gyári napszűrőt használjunk. Házilag barkácsolt vagy nem kifejezetten távcsövekhez gyártott napszűrőket ne használjunk! A távcsövünkön csak objektívszűrőt alkalmazzunk, az okulárnál elhelyezett szűrő a hőtől elpattanhat. Szűrőként csak a fémet tartalmazó felületek alkalmasak, mert a láthatatlan, de káros sugarakat is elnyelik. Nem biztonságos a kormozott üveg, fotografikus neutrál szűrő, a túlexponált színes film vagy a napszemüveg használata sem. Jól használható azonban például a 12-14-es vagy erősebb hegesztőüveg.

Amennyiben gyárilag készített szűrőnk nincs, de van egy távcsövünk, amely nem tartalmaz ragasztott lencséket, kivetítéssel megfigyelhetjük a fogyatkozást. Ekkor helyezzünk az okulár mögé 10-30 cm-re egy fehér papírlapot, erre vetítjük ki a Nap képét. Emellett a távcső elejére rakjunk egy kilyukasztott árnyékoló papírlapot, amely árnyékot vet az okulár mögött tartott lapra.

Távcsövünket ezután irányítsuk a Napra, de már eközben se nézzünk a műszerbe, vagy annak keresőjébe. Utóbbit feltétlenül fedjük le, nehogy egy érdeklődő véletlenül belepillantson. Addig mozgassuk a Nap irányába, míg a cső árnyéka az árnyékoló papírlapon eltűnik. Ugyanekkor hátul megjelenik a kivetített napkorong képe. Az okulárnál addig állítsuk az élességet, amíg a napkorongnak éles nem lesz a pereme. Mindvégig figyeljünk rá, hogy még véletlenül se pillantson senki a Napot kivetítő távcsőbe! Ha távcsövünk objektívjének átmérője 4-5 cm-nél nagyobb, érdemes az objektív elé helyezni egy átlátszatlan lapot, amelybe fúrjunk 4-5 cm átmérőjű lyukat. Ekkor csak ezen a kisebb területen keresztül jut napfény a műszerbe. Amikor a távcsövet nem használjuk, érdemes az objektívjét teljesen letakarni, hogy feleslegesen ne melegedjenek az optikai elemek.

Távcső nélkül, szabad szemmel is ideális látványt nyújt a jelenség, de a megfigyeléshez itt is megfelelő napszűrő kell. Ennek hiányában használjunk hegesztőszemüveget, de kormozott üveggel vagy túlexponált negatívval ne próbálkozzunk, mert helyrehozhatatlan szemkárosodást szenvedhetünk.

A fogyatkozás a camera obscura jelenséggel is egyszerűen vizsgálható: ekkor egy átlátszatlan felületen lévő milliméteres lyukon áthaladó fény vetíti ki a lyuk mögé helyezett lapra a Nap képét. Tehát itt sem a Napot kell nézni, hanem a Napnak az átlátszatlan lapon fúrt lyukon keresztülhaladó, és a lap mögötti, távolabb található fehér felületre kivetülő képét. Ugyanezt a jelenséget például a lombos fák árnyékában is megfigyelhetjük: a levelek közötti kis rések a Napot kerekded foltokba vetítik a földre, majd a fogyatkozás maximális fázisára (a Nap látszó képének megfelelően) mindegyik kép egyformán "kicsorbul" - mint az a jobb oldali képen látható.