Újabb bizonyíték az ősi marsi vízfolyások mellett - a Fehér Ház sürgeti a NASA-t

Vágólapra másolva!
A bolygó fejlődésnek korai állapotából származó agyagásványokat azonosítottak a Marson, amelyek a kezdeti nedves időszak nyomát őrzik. Eközben a Fehér Ház sajtóközleményt adott ki, amelyben arra kéri a NASA-t, hogy az egykori élet lehetőségével kapcsolatos felismeréseket az eddigieknél gyorsabban közölje a nagyközönséggel. 
Vágólapra másolva!

A Mars felszínén és annak közelében jelentős mennyiségű vízjég található. Ezt bizonyítják különböző, távérzékeléses módszerrel végzett megfigyelések, valamint a Phoenix új eredménye: a H2O közvetlen kimutatása. Fontos kérdés, hogy ez az anyag megjelenhetett-e valamikor folyékony formában is a bolygón.

Az elmúlt években több olyan ismeret halmozódott fel, amelyek alapján a Mars korai időszakában, körülbelül a 3,5 milliárd évvel ezelőtti időszakig a mainál nedvesebb volt a bolygó, és gyakran jelent meg a folyékony víz a felszínen vagy annak közelében. Erre utalnak az ősi folyásnyomok, de egyes ellenvélemények szerint ezek egy-egy becsapódás által kidobott, majd jeges területre visszahullott forró kőzettörmeléktől is keletkezhettek.

Az európai Mars Express-űrszonda korábban közölt eredményei tovább erősítették az első elgondolást: olyan agyagásványokat talált, amelyek a víz egykori tartósabb jelenlétére utaltak. Nehéz volt azonban megállapítani, hogy időben és térben mennyire volt elterjedt ez a nedves környezet. Az amerikai Mars Reconnaisance Orbiter-szonda (MRO) CRISM detektorának mérései most ezt pontosították.

Az eddigi mérések kiemelt területe a Mawrth Vallis nevű idős vízfolyásnyom, ahol nagy koncentrációban fordulnak elő az egykori vizes és enyhe éghajlatra utaló agyagásványok. A kérdéses anyagok vizes környezetben, kb. 200 Celsius-foknál alacsonyabb hőmérsékleten keletkeztek. Az eddigi megfigyelések alapján 2-3 kilométeres mélységben is előfordulnak (ahol az eredetileg mélyen lévő részek kibukkannak), tehát vagy a felszíni víz szivárgott itt mélyre, vagy a vulkáni aktivitáshoz kapcsolódó oldatok áramlottak a felszín közelébe.

Az infravörös színkép alapján sok vas- és magnéziumtartalmú ún. szmektit-ásványra (azaz agyagra) akadtak a kérdéses területen, emellett hidratált szilikátot, opált is azonosítottak. Mindezek jellegzetesen vizes közegben képződő mállástermékek. Az eddigi eredmények alapján a közel 4 milliárd évvel ezelőtt keletkezett anyagok nem csak itt fordulnak elő, hanem sok helyen megtalálhatók még a Marson - tehát az ősi nedves környezetek elterjedtek lehettek.

Pillanatnyilag úgy fest, hogy az eltérő ásványok egymásra települő rétegekben koncentrálódnak - amelyeket fokozatosan változó környezet hozhatott létre. Legalul vannak a szmektitek, amelyek bazaltos kőzetek vizes mállásával jöttek létre. Felettük redukált vasban gazdag rétegek következnek, majd az opál, legfelül pedig alumíniumban gazdag agyagásványok.

Forrás: NASA, JPL, UA

Az MRO-szonda HiRISE kamerájának felvétele a Mawrth Vallis egy részletéről. A hamisszínes kép érzékelteti, menyire változatos összetételű anyagásványok vannak a bolygó felszínén (NASA, JPL, UA)

A legfelső rétegek feltehetőleg a kezdeti meleg és nedves időszak után bekövetkezett változások nyomát viselik: amikor a már hűvösebb bolygón a vulkáni aktivitás miatt alkalmanként savas vizek jelentek meg, majd a vasat és a magnéziumot kioldották a legfelső rétegből, és lefelé szállították. Érdekes továbbá az előző réteg alatti zóna, amely redukált vasat tartalmaz: az ilyen összetevők sokféle módon kialakulhatnak, akár élőlények közreműködésével is.

Újabb mintát elemez a Phoenix

Forrás: NASA, JPL, Caltech, UA, TU
Forrás: NASA, JPL, Caltech, UA, TU

Tovább dolgozik a Phoenix is: vasárnap újabb anyagmintát juttatott a TEGA detektorba, részben az azt borító rács finom rezegtetésével. A Rossy Red névre keresztelt új mintavételi helyről származó anyagot az 5-ös számú kemencében vizsgálja (ez lesz a harmadik részletesen elemzett anyagminta). Ezúttal is sok nagyobb rög akadt fent a rácson, amelyek nehezítették a kisebb szemcsék behullását. A jobbra látható fotón a Rossy Red ásásnyomból származó minta darabjai láthatók a detektor ajtain.

A vízjég mellett nemrég azonosított perklorát egyébként nem változtatja jelentősen és egyértelműen az egykori marsi élet lehetőségével kapcsolatos feltételezéseket, illetve szintén erősíti az egykori vizes környezet létét - hiszen vizes oldatokból válhatott ki. A kérdéses anyag egyes földi élőlényeknek kellemetlen méreg, mások viszont felhasználják azt életfolyamataikhoz. Bolygónkon a perklorát jelentős része a légkörben, az aeroszolszemcsék és a napfény kölcsönhatásaként keletkezik, amelyet később a felszínen egyes növények jelentős mennyiségben koncentrálnak. Sivatagos környezetben gyakran van a felszínen, míg nedves viszonyok között többnyire mélyebbre mosódik a csapadékkal együtt.

Érdemes megemlíteni, hogy a Fehér Ház nemrég sajtóközleményt adott ki, amelyben arra kéri a NASA-t, hogy az egykori élet lehetőségével kapcsolatos felismeréseket az eddigieknél gyorsabban közölje a nagyközönséggel. A kérés feltehetőleg a Phoenix-szonda eredményeinek kommunikációjával kapcsolatos, amelynél a szakemberek eddig nem az információ gyors továbbításról tettek tanúbizonyságot.