Felfedezték a villámokat a Marson

Vágólapra másolva!
Marsi villámkisülések okozta rádiózajokat észleltek földi megfigyelésekkel. Ezek szerint a marsi porviharokkal villámlás is járhat, ami befolyásolhatja a légköri kémiai folyamatokat.
Vágólapra másolva!

Régóta feltételezik a szakemberek, hogy a vörös bolygó légkörében elektromos kisülések is fellépnek. Az ehhez szükséges körülményeket feltehetőleg a porviharok vagy a kisebb porforgatagok idézik elő. Most első alkalommal közöltek megfigyelési eredményeket néhány ilyen kisülésről.

Az észlelés még 2006. június 8-án történt, de az adatok elemzése után csak most hozták nyilvánosságra az eredményeket. A megfigyelést nem a Mars körüli pályáról, esetleg a bolygó felszínéről végezték, hanem a Földről. Az űrszondák rádióadását követő Deep Space Network rendszer egyik 34 méter átmérőjű rádiótávcsövével sikerült észlelni a jelenséget - pontosabban annak rádiósugárzását.

Christopher Ruf (University of Michigan) és kollégái több órán keresztül rögzítettek olyan rádiójeleket, amelyek alapján villámlott a Marson az egyik porvihar térségében. A kisülésekhez szükséges körülményeket a porviharban a szemcsék között fellépő súrlódás és az egyes porszemekhez tapadt töltések által létrehozott feszültégkülönbség váltotta ki.

A feltételezések alapján ezek a villámok nem mutatkoznak olyan látványos formában mint földi társaik, amelyek útvonala élesen kirajzolódhat az égen. A marsi villámok leginkább a porvihar sűrűbb felhőinek alkalmi kifényléseként lennének azonosíthatók - azonban ilyet még nem sikerült közvetlenül megörökíteni.

A marsi villámok fontos szerepet játszhatnak a légköri kémiai folyamatokban és különféle molekulák keletkezésében. Azt azonban egyelőre nem tudni, hogy az élet lehetőségét miként befolyásolnák a bolygón. Sok földi laborkísérletben elektromos kisülések segítségével hoztak létre fontos szerves molekulákat. Azonban a marsi porördögökben régóta feltételezett sztatikus elektromos terek akár az élet számára kellemetlen, agresszív oxidánsokat is gyárthatnak - ezek pedig lebontják a szerves anyagot.

Forrás: NASA

A porvihar képe az akkor még üzemelő MGS-űrszonda felvételén, az Elysium Monstól északnyugatra. Ennek a porviharnak az aktivitása idején sikerült megfigyelni a villámlást. A porfelhő az árnyéka alapján legalább 35 kilométer magasra emelkedett a felszín fölé (Ruf, GRL)