Aminosavakat is gyárthattak a felvillanó meteorok

Egy új kísérlet eredményei szerint az elizzó meteorokban lebomlik a szerves anyag, de az ekkor létrejött reakcióképes molekulák, mint például a cianid további értékes anyagok keletkezését segítik elő a légkörben. Ehhez hasonló folyamatok az ősi Földön az élet keletkezését segíthették.

Stanley Miller 1950-es években végzett kísérletei óta ismert, hogy a Föld feltételezett őslégkörében szervetlen összetevőkből szerves molekulák is létrejöhettek. Igaz, mai ismereteink alapján bolygónk korai atmoszférája nem az ehhez ideális metán és hidrogén keveréke volt. Egyes kísérletek alapján az is felmerült, hogy az ásványi felületek is segíthetnek a szerves molekulák képződésében - de mindezek mellett a kozmikus tényezőket sem lehet kizárni.

Mára elfogadott elgondolás, hogy a földi élet keletkezését megelőző, úgynevezett prebiotikus folyamatokban fontos szerepet játszhattak a kozmikus hatások. Az "őslevest" alkotó szerves anyagok nemcsak bolygónkon keletkeztek, az űrből is jelentős mennyiség érkezett.

Utóbbi lehetőség egyik problémája, hogy amikor az üstökösmagokból és kisbolygókból származó apró testek a légkörünkbe lépnek, erősen felhevülnek. A felizzó szemcse látványos tűzcsíkot rajzol az égre, ez a meteorjelenség. A testek nagyobb része ekkor el is izzik, az esetleg becsapódó példányok pedig felrobbannak.

A heves folyamatok során a meteorikus testekben lévő szerves anyagok jelentős része vagy akár teljes egésze is lebomolhat. Ugyanakkor nem feltétlen semmisül meg az összes: a legkisebb szemcsék felizzás nélkül lassulnak le, és a légkörből mikrometeoritok formájában lassan ülepednek a felszínen. A porhanyós meteoritok pedig nagy magasságban széttörhetnek, apró darabjaik lelassulhatnak a felszín elérése előtt. Mindezek még igazolásra váró elméleti magyarázatok.

Peter Schultz (Brown University, Providence, Rhode Island) és Seiji Sugita (University of Tokyo) kísérletekkel vizsgálta a meteorikus testek felizzását és becsapódásos elpárolgását. A munka keretében szén-alapú műanyagból álló lövedékeket lőttek 6 kilométer/másodperc sebességgel fém céltárgyba. A "becsapódás" során a lövedékek felvillantak és elpárologtak, anyaguk lebomlott - mégis maradt néhány érdekes összetevő utánuk.

A felvillanó szemcsék elpárolgó anyagában jelentős mennyiségű cianidot (CN) találtak, amely a becsapódó test elpárolgó anyagából származó szénatomok és a légköri nitrogén összekapcsolódásával született. A cianid igen reakcióképes molekula, és a földi légkörben lévő egyéb komponensekkel érintkezve bonyolult molekulákat hozhat létre. A cianidból felszabaduló nitrogén kiemelten fontos, mivel az aminosavak jelentős mennyiséget tartalmaznak belőle. Ennek megfelelően, bár a meteoritok elizzó anyagában sok szerves összetevő lebomlott, a cianid révén további értékes molekulák születtek - ez gazdagíthatta az élet kialakulásának környezetet biztosító őslevest.