Új képek lehetséges marslakókról

Nagyon közel állunk annak végső bizonyításához, hogy élet van, illetve volt a Marson - mondta David S. McKay (NASA JSC), a marsi eredetű meteoritok egyik szakértője. McKay és munkatársai újabb eredményekkel álltak elő: a szerintük életnyomokat hordozó meteoritok száma háromra emelkedett, és a modern műszerek révén a megfigyelések pontossága is javult. A kutatók egy része szerint az egykori marsi élet felfedezésének küszöbén állunk - mások továbbra is kételkednek, és keveslik a bizonyítékokat.

McKay és munkatársai 1996-ban közölték első cikküket, amelyben azt állították, hogy az ALH 84001 jelű, a Marsról származó meteorit belsejében olyan alakzatokra, kémiai és ásványi jellemzőkre akadtak, amelyek együttes megjelenése legegyszerűbben ősi élőlények aktivitásával magyarázható (lásd keretes írásunkat). Más kutatók ezt cáfolták, és a vita azóta is tart.

A technológia fejlődésével 1996 óta pontosabb megfigyeléseket végeztek, és McKay kutatócsoportja két további meteoritban is azonosított biogén eredetűnek tartott formákat. Az egyik ilyen kődarab a British Museumnak közel 100 éve birtokában lévő Nakhla meteorit, amely Egyiptom területén hullott le 1911-ben - és egyes hírek szerint egy kutyát is agyonütött a földetérés pillanatában. A harmadik "élettel gyanúsított" meteorit 2000-ben került japán szakemberek kezébe: a Yamato 593 jelű testet az Antarktisz jégmezőin gyűjtötték be.

Furcsa alakzatok a marsi kőzetekben

A fenti meteoritokban vékony, bakteriális bevonatra emlékeztető réteget azonosítottak, amely McKay és kollégái szerint mikrobák élettevékenysége nyomán is keletkezhetett a kőzetekben. Olyan apró alakzatok is találhatók ebben az anyagban, amelyek emlékeztetnek egyes földi mikrofossziliákra. Utóbbiakat többek között az amerikai Columbia-folyó mentén elnyúló bazaltsíkságon találtak, és azokat egykori földi élőlények aktivitásával magyarázzák - amelyek nyomokat hagytak maguk után, és meg is kövesedtek a bazaltos sziklákban.

Elektronmikroszkópos felvétel a Nakhla meteoritról. Az előtérben látható apró alakzatok esetleg ősi baktériumok élettevékenysége nyomán maradtak vissza (NASA)

A Nakhla meteorit egyik belső felületén lévő mélyedések és azokban lévő apró alakzatok, amelyek talán ősi baktériumokhoz hasonló élőlényekből maradtak vissza (NASA)

Új elektronmikroszkópos és ion-mikroszondás módszerekkel a korábbiaknál részletesebben tudták a mintákat elemezni. Sikerült bebizonyítani, hogy az ALH 84001 jelű kődarabban talált magnetitláncok (amelyekhez hasonlókat a Fölön az úgynevezett magentotaktikus baktériumok állítanak elő), nem utólag keletkeztek a meteroitban, hanem a karbonátos anyag lerakódásának idején jöttek létre. Ezek akár a kőzetet átjáró vizes oldatokban élt mikrobák maradványai is lehetnek.

A Yamato 593 meteoritban talált, az ALH 84001 esetében vizsgáltakhoz hasonló alakzatok (NASA)

Mindhárom meteoritban azonosítottak iddingsitet (MgO*Fe₂O₃*3SiO₂*4H₂O), egy vas- és magnéziumtartalmú szilikátásványt. Ez a magmás kőzetekben, közöttük is a bazaltokban gyakori olivin ásvány vizes közegben keletkező mállásterméke. A kérdéses ásvány a vele azonos korú karbonátokkal együtt arra utal, hogy felszín alatti, vízzel átjárt közegben jött létre - amely ideális helyszín a mikrobák számára. Becslések alapján egykor kilométeres mélységben lehetett a kőzet, amely aztán kirobbant a Mars felszínéről - és végül egy része meteoritok formájában a Földre hullott.

ALH 84001 - meteorit életnyomokkal?

Forrás: NASA

Az ALH 84001 jelű, bizonyítottan marsi eredetű meteoritban talált szerves anyagban olyan vegyületek (úgynevezett policiklusos aromás szénhidrogének) vannak, amelyek a Földön gyakran élőlények lebomlása után maradnak vissza. Emellett folyékony vizes közegben kivált apró karbonátszemcséket is találtak, belsejükben sajátos, úgynevezett nem egyensúlyi ásványtársulásokkal. Az ilyen ásványtársulások a Földön jellegzetesen biológiai aktivitást kísérnek. A megfigyelések harmadik csoportja olyan apró alakzatokkal kapcsolatos, amelyek akár fosszilizálódott baktériumok is lehetnek (bár méretük jóval kisebb a földi baktériumoknál). Továbbá olyan, magnetit-kristályokból álló láncokat is azonosítottak, amelyhez hasonlókat a bolygónkon úgynevezett magnetotaktikus baktériumok hoznak létre. Mindezek együttes előfordulását a kutatók egy része biogén eredetűnek tartja, mások ezt vitatják, mert szerintük az egyes jellemzők élettevékenység nélkül is létrejöhettek.

A felfedezés következményei

A mindhárom meteoritban azonosított ásványi bevonatok és a mikrofosszíliákra emlékeztető alakzatok erősítik az eredeti, 1996-ban még egyetlen meteorit alapján felállított elméletet. Amennyiben valóban élettevékenység nyomait látjuk, akkor a bolygón 3,6 és 1,4 milliárd évvel ezelőtt mindvégig lehetett élet - sőt, akár ma is előfordulhat. Egyelőre azonban még mindig nem lehet biztosan kijelenteni, hogy egykor élet volt a Marson.

A Valles Marinerisben elhelyezkedő Eos Chasma nevű árok, amely egyes feltételezések alapján az ALH 84001 meteorit forrásterülete. A vidék érdekessége, hogy az Orson Welles nevű idős vízfolyásnyom is ide érkezik (elnevezését annak a rádiójátéknak a szerzőjéről kapta, amelyben marslakók szállják meg a Földet; a rádiójáték élethű közvetítése 1938-ban riadalmat lektett az Egyesült Államokban)

Elképzelhető, hogy az új eredmények módosítják az ősi marsi életnyomok utáni kutatás stratégiáját. Eddig a vezérelv a "Kövesd a vizet!" volt, ami most az egykori szerves anyag felismerése és vizsgálata felé tolódhat el. Mindez befolyásolhatja a 2011-ben startoló Mars Science Laboratory űrszonda (MSL) munkáját is. A jelenleg az Endeavour kráter felé haladó Opportunity rover is fontos adatokkal egészítheti ki a kutatást - a kérdéses becsapódásnyomnál ugyanis jobbak az esélyek esetleges szén tartalmú karbonátok, valamint vizes közegben elmállott agyagásványok vizsgálatára, mint a korábban meglátogatott helyszíneken.