Folyékony víz szivárgásának nyomait észlelte a marsjáró

A Spirit amerikai marsjáró új megfigyelései alapján az egykor a Mars felszínére rakódott hóból vagy jégből oldatok szivárogtak lefelé. A folyamat a könnyebben oldódó vas-szulfátokat mélyebbre szállította, míg a hematitot, gipszet és szilcium-dioxidot a felszín közelében hagyta.

A Spirit még 2009 áprilisában ragadt a homokba a Troy névre keresztelt laza anyagú területen a Marson. Hiába forgatta kerekeit, nem sikerült kievickélni a csapdájából. Sőt, hossztengelye és így napelemtáblája olyan helyzetben maradt, hogy kevés fényt kapott - amitől alig tudott energiát termelni. Jelenleg úgynevezett hibernált üzemmódban van, a napelemek termelte kevés áramot az akkumulátorok töltésére és belső órájának működtetésére fordítják. Ezért a marsjáró most éli át a legalacsonyabb hőmérsékletet, amivel a bolygón találkozott - nagy kérdés, hogy a helyi tavaszi melegedéssel párhuzamosan képes lesz-e bekapcsolni.

Az egy helyben töltött idő sem ment veszendőbe: amíg elegendő energia volt hozzá, megfigyeléseket végzett a felszín alól véletlenül kiásott anyagot tanulmányozva. Sikerült is réteges szerkezetet azonosítania kis mélységben, közvetlen a felszín alatt. Eszerint legfelül a légkörből lerakódott finom por található, ez alatt hematitban, gipszben és szilícium-dioxidban gazdag réteg következik, majd még mélyebben sok vas-szulfát mutatkozik.

A fenti rétegzettség kialakulása a folyékony vízzel lehet kapcsolatban. A területen egykor hó vagy jég rakódott a felszínre, a Mars pályaelem-változásaitól előálló éghajlati kilengések miatt. Ezt követően a jég megolvadhatott, és vékony, mikroszkopikus vízréteg formájában beszivárgott a marstalaj szemcséi közé. A lefelé vándorló víz a könnyebben oldható anyagot (vas-szulfátot) magával szállította, a nehezebben oldhatót pedig eredeti helyén hagyta - így alakult ki a fent említett réteges szerkezet.

A sikertelen szabadulási kísérlet során kiásott felszín alatti zóna (NASA, JPL)

Minderre nem a távoli múltban kerülhetett sor - de az esemény időpontját egyelőre nem sikerült megbecsülni. A fenti folyamat a földi talajokban mefigyelhető úgynevezett kilúgozásra hasonlít. Ekkor a könnyebben oldódó anyagok mobilizálódnak, elvándorolnak, míg a nehezebben oldódók maradnak az eredeti helyükön.