Huszonöt évvel ezelőtt robbant fel a Challenger

Huszonöt éve, 1986. január 28-án következett be az űrhajózás történetének egyik legsúlyosabb katasztrófája: a Challenger amerikai űrrepülőgép nem sokkal a start után felrobbant, a személyzet hét tagja életét vesztette.

A második amerikai űrrepülőgép, a Challenger (az első a Columbia volt) 1983-ban állt szolgálatba, és a végzetes útig kilencszer járt a világűrben. Utolsó küldetésén egy "civil" is volt a fedélzetén: Christa McAuliffe tanárnőt tízezer jelentkező közül választották ki, hogy a kozmoszból közvetített tévéadásban mutassa be az iskolásoknak az űrrepülőgépet és az ott zajló munkát.

A Challenger 1986-os startját többször is el kellett halasztani. A végső időpontként kijelölt január 28-án reggel az éjszakai fagy miatt jég borította az indítóállványt. A jegesedést nem sikerült teljesen megszüntetni, az indítást mégis elrendelték, és a Challenger helyi idő szerint délelőtt 11 óra 38 perckor a magasba emelkedett.

A legénység (balról jobbra a felső sorban): Ellison Onizuka, Christa McAuliffe, Gregory Jarvis, Judith Resnik, (alsó sorban): Michael J. Smith, Francis "Dick" Scobee, Ronald McNair

Az élő tévéközvetítésnek köszönhetően világszerte százmilliók láthatták, amint a start után 73,2 másodperccel, mintegy 15 kilométer magasan, 2349 kilométer /óra sebességgel száguldó űrrepülőgép az Atlanti-óceán fölött felrobbant. A roncsoknak mintegy felét sikerült csak kiemelni a víz alól - érdekesség, hogy a fedélzeten szállított amerikai zászló érintetlenül került elő.

A tragédiában életét vesztette Francis Scobee 46 éves parancsnok, Michael Smith 40 éves pilóta, Judy Resnik 36 éves, Ronald McNair 35 éves, Ellison Onizuka 39 éves, Gregory Jarvis 41 éves űrhajós és Christa McAuliffe 36 éves tanárnő. A személyzet után tizennégy félárva gyermek maradt. A katasztrófa utáni gyászszertartáson Ronald Reagan akkori amerikai elnök is részt vett. Az asztronauták emlékét a 3350 és 3356 közötti sorszámmal bejegyzett kisbolygók őrzik.

A start pillanata, a segédrakéta oldalán jobbra a szivárgás szürke felhőjével (NASA)

A katasztrófa okait kivizsgáló bizottság jelentése szerint a jobb oldali szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéta alsó és középső része közötti szigetelőgyűrű a hidegben veszített rugalmasságából, és a rakéta illesztése átégett. Az űrsikló a kicsapó lángok és a fellépő aerodinamikai erők hatására több darabra törött, és a fő hajtóanyagtartályban lévőüzemanyag felrobbant. Elképzelhető, hogy az űrhajósokat szállító kabin egyben maradt, és a nyomáscsökkentés miatt már eszméletlen személyzet számára a vízbe csapódás vált végzetessé.

A robbanás felhője. A jobbra lefelé haladó keskeny sávok a lehulló töredékek útját jelzik, míg a felfelé induló és jobbra oldalra mutató szélesebb, csavarodó sávok a két épségben maradt, de irányítás nélkül haladó segédrakétát útvonalát mutatja (NASA)

Az űrrepülőgép-program - sokkal szigorúbb biztonsági előírásokkal - csak 1988 szeptemberében folytatódott. A Challenger katasztrófáját szinte napra pontosan megelőzte 19 évvel korábban az Apollo-1 tragédiája: 1967. január 27-én a földi felkészülés közben égett bent három űrhajós a fülkében. Újabb tizenhét év után, 2003. február 1-jén a Columbia űrsikló és hétfőnyi legénysége semmisült meg a Földre való visszatérés közben; a katasztrófát vélhetőleg a hőszigetelés egy, a start során levált darabja okozta.

Pillanatkép a gyászszertartásról

A harmincéves űrsiklóprogram utolsó küldetésére április 19-én indul az Endeavour, azonban ezt a missziót is tragédia árnyékolja be: a kijelölt parancsnok, Mark Kelly felesége, Gabrielle Gifford demokrata párti képviselőnő ellen januárban követettek el majdnem
végzetessé váló merényletet. (Nemrég a NASA bejelentette, hogy júniusra tervez egy "ráadás repülést" is, ennek azonban még nem biztos a pénzügyi fedezete.)

MTI