Mi a csodát találtak a Marson?

nasa, mars, curiosity
Vágólapra másolva!
Elszólhatta magát egy vezető Mars-kutató, akinek a nyilatkozata alapján több újság arra a következtetésre jutott, hogy valamilyen bombasztikus felfedezést jelentenek be a jövő héten a Mars-kutatók. Bár valószínűleg túlfűtött a várakozás a bejelentéssel kapcsolatban, valami érdekes eredmény biztosan lesz. Felfigyeltünk egy fontos mondatra a vezető kutatóval készült interjúban, talán ezzel függ össze a felfedezés.
Vágólapra másolva!

Minden űrportál azt találgatja, hogy mit fog bejelenteni a NASA a Mars kutatásával kapcsolatban a december 3-án kezdődő amerikai geofizikai konferencián (hacsak előbb ki nem szivárog a dolog, mint például a Higgs-bozon felfedezése legutóbb). A találgatások alapja az, hogy John Grotzinger, a Curiosity Mars-járó küldetésének tudományos vezetője idő előtt elkottyanthatott egy érdekes információt a Mars felszíni anyagait elemző laboratórium (Sample Analysis at Mars, SAM) eredményeiről.

Grotzinger november 20-án azt mondta az NPR amerikai rádióhálózat riporterének, hogy "...miközben itt beszélgetünk, a SAM adatokat továbbít nekünk, és az adatok valóban érdekesnek látszanak". Később hozzátette, hogy a tudományos csapat lázasan dolgozik az adatok értelmezésén. Elmondta, hogy nemrég a talajminták elemzése során figyelemre méltó eredményt kaptak. "Ezek az adatok még a történelemkönyvekbe is bekerülhetnek. Tényleg jópofának látszanak" - tette hozzá.

Forrás: NASA
John Grotzinger, a Curiosity Mars-járó küldetésének tudományos vezetője

Elindult a lavina

A beszélgetés többi részében arról volt szó, miért nem árul el többet a felfedezésről. A fő érv az volt, hogy a kutatók óvatosak, többször is ellenőrzik, mielőtt bejelentenek valamit. A lavina azonban ezzel elindult. A Huffington Post című lap tudományos rovata még aznap (november 20-án) cikket közölt. Bevezetője szerint a Curiosity állítólag "a történelemkönyvekbe illő" felfedezést tett, amelynek bejelentésére azonban még néhány hetet várni kell.

A Time tudományos rovatában ugyancsak aznap a rovatvezető, Jeffrey Kluger óvatosságra intett. Bírálja a Huffington Postot, amiért túllihegte a felületes szemlélő számára esetleg nagyszabású dolgokat sejtető, de egyébként ártalmatlan mondatokat. Az írás Guy Webster NASA-szóvivőt idézi, aki szerint a Curiosity egész küldetése méltó arra, hogy bekerüljön a történelemkönyvekbe. Ez persze nem zárja ki egy jövőbeli jelentős felfedezés lehetőségét. "Az azonban nem lesz világrengető, egyszerűen csak érdekes lesz." (A "világrengető", angolul "earthshaking" kifejezés először az NPR cikkében tűnt fel, de ezt nem Grotzinger mondta, és később el is tűnt a cikkből.)

A Time végül fontos mondattal hűti le a kedélyeket: "John [Grotzinger] fellelkesült a SAM műszerből kapott adatok minőségén és mennyiségén, éppen akkor, amikor véletlenül egy újságíró is ott ült a szobájában. De ugyanilyen izgalomba jött korábban is, mindannyiszor, amikor újabb adatok érkeztek a Curiosityről."

Forrás: NASA
A felfedezés helyszíne: a "Sziklafészek" környékének egyik homokdűnéje

Életre utaló izotóparány?

Számtalan újság mellett a legnagyobb űrportál, a Space.com is foglalkozni kezdett a témával, és videointerjút készített Grotzingerrel. A kutató beszámol a legújabb mérésekről, csak éppen azt nem árulja el, mit is fedeztek fel. A felvétel 3:40-4:10 közötti részében azonban arról beszél, hogy a SAM műszerrel sikerült kimutatni a kalcium-karbonátból hevítés hatására felszabaduló szén-dioxidot. Sőt hozzáteszi, hogy meg tudták mérni a szén-dioxidban a C12 és a C13 izotópok arányát. A Curiosity műszerei sok minden másra is alkalmasak, talán nem véletlen, hogy Grotzinger éppen ezt emeli ki a sok közül. Nincs kizárva, hogy a beharangozott eredmény éppen a szénizotópok arányával lesz kapcsolatos.

Röviden arról lehet szó, hogy a vizsgált anyagban más a C13/C12 arány, mint ami a Mars légkörében jellemző. Pontosabban: a C12 egy kicsit feldúsult a mintában, a C13 rovására. Ennek magyarázata pedig lehet élettevékenység (vagy egykori élettevékenység). Földi példák alapján ugyanis tudjuk, hogy a növények könnyebben beépítik magukba a könnyebb, C12-es szénatomokat tartalmazó szén-dioxid-molekulákat, mint a nehezebb C13-asokat. Emiatt a könnyű szén egy kicsit nagyobb arányban van jelen a növényekben (és a belőlük táplálkozó állatokban is). Ha ilyen eltolódást észlelnek egy anyagban (talajban, kőzetben) a Földön, akkor ezt biomarkerként (életre utaló nyomként) értelmezik.

Forrás: NASA
A SAM műszer, még a földi tesztelés alatt

Szerves anyagok?

Ha most ilyet találtak a Marson is, az mindenképpen izgalmas felfedezés lesz, és valóban bekerülhet a történelemkönyvekbe. Mint ahogyan az is, ha szerves anyagokat fedeztek fel. Szerves anyagot eddig nem sikerült kimutatni a Mars felszínén, az erre irányuló Viking-kísérletek az 1970-es években nem hoztak eredményt (bár ezt többen vitatják, és a korabeli műszerek érzékenységének tulajdonítják a sikertelenséget). Szerves molekulák felfedezése persze még nem jelentené automatikusan, hogy élet van vagy volt a Marson, mert ilyen anyagok élettől függetlenül is képződnek, még a csillagközi felhőkben is. Annál izgalmasabb lenne viszont annak magyarázata, hogyan maradhattak fent ezek a molekulák a felszíni törmeléktakaróban, az erős UV-sugárzás és erős oxidálószerek jelenléte ellenére.

Mindez azonban egyelőre csak találgatás. Biztosan érdekes dolgot fognak bejelenteni, de az is biztos, hogy Grotzinger egy kicsit korábban beszélt, mint ahogy a kutatócsoportja szerette volna.

Forrás: NASA
A SAM-ben vizsgált minták a "Sziklafészek" (Rocknest) nevű terület egyik homokdűnéjéről származnak. A dűne anyagából a robotkarral vettek mintákat, és az 5. kanálmerítésből (a felső sor középső mélyedése) származó mintát rakták be a SAM-be. Ez volt az első minta, amit a SAM elemzett, úgyhogy valószínűleg nagyobb területre igaz, amit találtak