Meleg források bugyognak az Enceladus jeges felszíne alatt

Apró szilíciumszemcsék hagyják el az Enceladus jeges felszínét

Meleg források bugyognak a Szaturnusz holdja, az Enceladus jeges felszíne alatt. Erre a következtetésre jutottak a NASA szakemberei a holdat vizsgáló Cassini űrszonda mérései alapján.

Ha a bolygókutatók feltételezése bizonyosságot nyer, az Enceladus lesz a Földön kívül az egyetlen égitest a Naprendszerben, ahol hidrotermális tevékenység létezik. Ez a jelenség még inkább arra ösztönzi a kutatókat, hogy a Földön kívüli élet jeleit keressék a kicsiny holdon. A Földön már találtak a szakemberek olyan szokatlan életformákat hidrotermális forrásokban az óceánok mélyén, ahová nem hatol le a fénysugár.

A Coloradói Egyetem asztrofizikusa, Sean Hsu vezette tudóscsoport az 1997-ben útjára bocsátott Cassini űrszonda megfigyeléseit és számítógépes modellezést felhasználva mutatta ki, hogy az Enceladus felszínére törő vízgőz kapcsolatban van azzal, ami a hold felszíne alatti óceán mélyén történik. Erről szóló tanulmányukat a Nature tudományos folyóirat közölte csütörtökön.

Apró szilíciumszemcsék hagyják el az Enceladus jeges felszínét Forrás: NASA/JPL

Feltör a felszínre

Összetételük és méretük alapján a szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy a vízgőzben lévő részecskék a meleg források és az óceán mélyén lévő kőzetek közötti kapcsolat eredményei. Az ásványi anyagokban gazdag víz áttör a felszíni jégpáncélon, gázfelhőket és jeget bocsátva a légkörbe. Néhány részecske a Szaturnusz körül marad, utántöltve annak legnagyobb gyűrűjét.

A szakemberek az újabb adatok alapján úgy vélik, hogy az Enceladus felszíne alatt lévő óceán nagyobb a korábban feltételezettnél: több mint 50 kilométer mély lehet. Kiterjedéséről nem közöltek újabb adatokat, de egy 2014-ben közzétett tanulmányukban az írták, hogy az észak-amerikai Felső-tó vízmennyiségét rejti a hold, ez 245-ször annyi, mint az olaszországi Garda-tó vize.

A Cassini további még pontosabb megfigyelésekre lesz képes idén, amikor mintegy 50 kilométerre tudja majd megközelíteni az Enceladeus felszínét.

A „tigriscsíkokból” vízgőz-gejzírek törnek ki a Szaturnusz árapályerőinek hatására Forrás: NASA/JPL-Caltech and Space Science Institute

Lehet, hogy olyan, mint az atlanti-óceáni hőforrások

Az Enceladus világa hasonlónak tűnik az Elveszett városnak hívott régióhoz az Atlanti-óceán közepén, ahol gyakoriak a víz alatti hőforrások és a rendkívül magas mélytengeri kürtők. Az Enceladus meleg forrásairól részletek kiderítéséhez további kutatásokra,

például a hold felszínén landoló leszállóegység használatára lesz szükség

– írta Gabriel Tobie, a franciaországi Nantes-i Egyetem kutatója a tanulmányhoz írt szerkesztőségi cikkében.

Az Encealadus déli pólusánál a feltételezések szerint 10 kilométer vastag óceán rejtőzik a 30-40 kilométer vastag jégréteg alatt. A felemelkedő meleg víz és a hideg víz találkozása miatt az ásványi anyagok kicsapódnak Forrás: NASA/JPL-Caltech

A Cassini-Huygens a NASA által tizenhét ország, köztük Magyarország részvételével szervezett űrprogram szondája. 1997. október 15-én indult el Cape Canaveralról. A vállalkozás célja a Szaturnusz környezetének, gyűrűinek vizsgálata és egy leszállóegység, a Huygens eljuttatása a Titán hold felszínére.