Kísérteties sas jelenik meg a hét űrfotóján

A hatalmas égi sas kísértetiesen magasodik a kopár táj fölé

Hátborzongatóan gyönyörű zöldes fények kavarognak az elhagyatott sziklás táj felett az Európai Űrügynökség e heti űrtudományi fotóján. A neon- és smaragdzöld sugarakból egy kísérteties égi sas képe rajzolódik ki, hegyes csőrrel, fényes fejjel és fenségesen széttárt szárnnyal.

Bár a fénykép valamilyen paranormális aktivitásra vagy idegen tevékenységre emlékeztet, valójában egy sokkal hétköznapibb csillagászati eseményt örökít meg, amelynek neve koronakidobódás vagy CME (az angol coronal mass ejection rövidítéséből).

Ezt a jelenetet 2012. január 24-én örökítette meg a norvégiai Grotfjord felett Bjørn Jørgensen fotográfus.

Töltött részecskék bombázzák az atmoszférát

Az előző nap a Nap töltött részecskéket – elektronokat, protonokat és különféle ionokat – lövellt ki nagy sebességgel az űrbe.

A nagy CME-ek akár egymilliárd tonnányi anyagot is tartalmazhatnak, amelyek 2000 kilométer/másodperc sebességgel száguldhatnak az űrben.

A hatalmas égi sas kísértetiesen magasodik a kopár táj fölé Forrás: ESA/B. Jørgensen (http://www.arcticphoto.no/)

A Föld felé süvítő részecskék egy részét foglyul ejtheti a bolygónk magnetoszférája, vagyis az az űrrész, amelyben a töltött részecskéket a Föld mágneses mezeje befolyásolja.

A szín a részecskéktől függ

A részecskék azután kezdenek lehullani az atmoszférába, s e közben oxigén- és nitrogénatomokkal és molekulákkal ütközhetnek. Ezekből az ütközésekből nagymennyiségű energia szabadul fel fény formájában, jellegzetes színeket festve az égboltra.

A szín az eltalált részecskéktől függ.

A leggyakoribb színek a nitrogén adta pirosaskék és az atomi és molekuláris oxigén vörös vagy zöldessárga (a képen látható) árnyalatai.

A színek keveredhetnek a narancs, a sárga a rózsaszín és a bíbor meghökkentő árnyalatait létrehozva.

Napi öt koronakidobódás is lehet

A sebességük és a részecskesűrűségük miatt a CME-k gyakran idéznek elő döbbenetes hatású sarki fényszerű látványosságokat. Amikor a Nap különösen aktív, akkor több koronakidobódást is produkálhat naponta. Ez alacsonyabb aktivitás esetén ötnaponta egyre csökkenhet. Havonta átlagosan egy-négy CME éri el a Földet. Ezeket hívják „halo CME-knek”.

A Napot és a bolygónkra gyakorolt hatásait egy sor űrszonda figyeli, többek közt az Európai Űrügynökség (ESA) által vezetett SOHO, Proba-2 és Cluster misszió.