Malaga a világturizmus egyik központja. Kiemelt üdülőövezet, és Andalúzia minden városával együtt okosan ki is használja istenadta adottságait. A hivatalok, az utazási irodákkal együttműködve folyamatosan gondoskodnak arról, hogy egyetlen perc se vesszen kárba, az évi 300-nál is több napsütéses napból. Malagára tehát Ciprushoz hasonlóan bármelyik évszakban elindulhatunk.

Talán a folyók hordaléka talán más, de mustársárgára festette a földet Malagán. Talán a föníciaiak, talán mások hozták erre vidékre a szőlőt, de erősen zöldellnek a lugasok. Talán móroktól lesték el a spanyolok, vagy lehet, hogy maguktól jöttek rá, de fehérre festették a házaikat. Talán az ég tükröződik a tengeren, vagy önmagától ilyen színű víz, de nagyon kék.

Érdekes, hogy világ más tájain az emberek vagyonokat költenek pszichológusra, hang fény is színterápiás kezelésekre, Malagán meg elég, ha leül az ember egy padra, és ugyanezt megkapja ingyen.

A domboldalban lóháton baktatnak a helyiek, és a kalapjukat emelgetik, ahogy vidéken szokás. A tenger felöl mindig friss szél fúj, ami a dombetetőig hozza a citromfák, és a jázminbokrok illatát. Szóval Malagán egy padon ülni a világ egyik legjobb dolga. Maga a terápia.

Az andalúz emberek állítólag egytől egyig életművészek. Teátrálisak, és hihetetlen intenzíven élik meg az érzelmeiket. Ezektől a túlcsorduló heves érzelmeiktől vezérelve legtöbbjük nem bír magával, és elkezd festeni, írni, táncolni vagy énekelni, és jó esetben művészi szintre is fel tudja tornázni magát. Jóllehet az andalúzok temperamentumosak, de sohasem kapkodnak, mindig ráérősen mennek a dolguk után. A szieszta pedig szent. Kettőkor szinte minden üzlet bezár és csak öt óra felé lehet újra igénybe venni a szolgáltatásokat. A bankok viszont kettő után már ki sem nyitnak,majd csak másnap reggel.

Bár a mozijegy nem olcsó, de jó ötlet lehet megnézni egy filmet, a szieszta ideje alatt. Még jobb ötlet aludni. Aki viszont talpon marad a szieszta idején az a legjobban, teszi, ha elmegy egy közeli bárba, rendel magának valamit, és vár. Kettő után kezdik ugyanis felszolgálni a bárokban az isteni tapast. A tapasok apró falatkák, amolyan sörkorcsolyák, amit általában minden felszolgált ital mellé kihoznak. S mivel a spanyolok rajonganak a tapasért, jól tudják melyik italhoz milyen ízesítésű falatka illik. Efféle gasztró-örömökért tehát érdemes összehaverkodni valakivel a pultnál, mert a spanyolok ezt jobban tudják. A tapas egyébként általában ingyen jár. A cég ajándéka, és a megelőzésben is fontos szerepe van, nehogy a járatlan turista betegre igya magát a szieszta alatt a hőségben.

A borkészítés és szőlőtermesztés nem olyan látványos a város környékén. Viszonylag kis területeken termelnek szőlőt, viszont annál jobbat. Malagát sokan csak a malagaborról ismerik, amely mazsolaszőlőből készül. Édes és erős, hasonlít a mi aszúnkra. Ám ha igazán jó italt akarunk inni, ki kell próbálni a Gonzales Byass-t, a Sandeman-t vagy a Pedro Domecq-et. Ezek igazából fahordóban érlelt, fehérszőlőből készített sherry-k, de a fűszerezésük a mai napig titok. A sherry története egyébként is egy külön fejezet lenne.