Nyárvégi vakáció az Örök Városban

2005.09.04. 14:44

Az augusztusi, már-már késő őszt idéző nyár csúnyán keresztülhúzta számításainkat és a monszunhoz hasonlatos időjárás a régóta betervezett balatoni nyaralás félbeszakítására kényszerített minket. Ha már kivettük a szabadságot, sőt még a félretett pénzt sem tudtuk elkölteni hekkre és sörre, valamit azért mégis csak kellene kezdeni magunkkal! Gyors számolgatás és kattintgatás után megjött az ötlet, menjünk egy kicsit melegebb vidékre, irány Róma.

A repülőgép szerencsére csütörtök délután érkezett meg velünk Fiumicinóra, így még a csomagok begyűjtése után bőven volt időnk arra, hogy bezötykölődjünk a reptéri vonattal a Termini pályaudvarra, megtaláljuk a közelben lévő szállodánkat és egy kiadós zuhany után nyakunkba vegyük a várost. Még repülés közben elhatároztuk, hogy az első délutánon, estén csak ízelítőt veszünk a város hangulatából, a műemlékeket és múzeumokat pedig a többi napra hagyjuk.

A szállásunk a pályaudvar környékén lévő olcsó szállodák egyike volt. A legfeljebb 3 csillagos hotelektől túl sokat várni nem szabad, de a célnak mindegyik megfelel, a szobák és zuhanyzók tiszták, a reggeli bőséges és finom, a személyzet általában készséges. A Termini környékén lévő szállodák hatalmas előnye, hogy a repülőtérről egy órán belül el lehet érni bármelyiküket és a gyorsvasút mellett más közlekedési eszközt nem is kell igénybe venni, az állomástól már gyalog folytathatjuk utunkat.

A híres római nyüzsgésből és forgatagból aztán vajmi keveset éreztünk, s mint később megtudtuk, ez nem volt véletlen. Látogatásunk időpontja ugyanis éppen Feragosto-ra esett, amikor is az olasz városlakók egész egyszerűen kirajzanak lakóhelyükről, ennél fogva a városokban nincs forgalom, tülekedés, hatalmas tömeg. Már-már kihaltnak is nevezhetnénk, leszámítva a temérdek turistát, és az őket kiszolgáló vendéglátósokat, bóvliárusokat na és persze a taxisokat.

Első esti sétánk természetesen a turisták által előszeretettel látogatott Piazza di Spagnához és a híres Spanyol lépcsőhöz vezetett. A Villa Borghese parkjának aljában lévő teret és lépcsőt 1725-ben francia pénzből építették, de a lépcsőt Spanyolország vatikáni nagykövetsége után nevezték el Spanyol lépcsőnek. A 18. században a lépcső környékén gyülekeztek Róma legszebb fiai és lányai abban a reményben, hogy talán valamelyik híres festőművésznek megakad rajtuk a szeme, és modellként alkalmazza őket.

A szép lányokból manapság sincs hiány a lépcső környékén, de ma már nem kizárólag olasz fiatalok gyülekeznek itt, hanem a világ minden tájáról érkezett turisták. A téren ugyan most nincsenek virágok (csak májusban szokás kidíszíteni a környéket rózsaszín azáleákkal(, de egy kis prosciutto és egy üveg jófajta olasz bor társaságában így is kellemes nézelődéssel telik az este.

Előző
  • 1
  • 2
Következő