Arany Prága

Prágában az a jó - azon kívül, hogy gyönyörű -, hogy egy évben 365 napon keresztül sörfesztivál van. Meg még az is jó, hogy közel van (hozzánk). Ha azt is hozzátesszük, hogy az időjárás tulajdonképpen lényegtelen tényező, akkor nem marad más, mint hogy kiadjuk a vezényszót: Indulás!

A cseh fővárosba viszonylag egyszerű eljutni, csak egy jó (kevésbé jó is megteszi) autó kell hozzá. Végig autópályán haladhatunk, ha a Győr-Pozsony-Brno-Prága útvonalat választjuk. Útlevél nem kell (már), de autópálya-matricát feltétlenül vegyünk, nem érdemes egy ilyen látogatást kockáztatni. A cseh-szlovák (még mindig furcsa ezt így leírni) határon figyelni kell, mert a pályán csak egy tábla figyelmeztet, hogy vége van az egyik országnak és kezdődik a másik. Ha elbambulunk, simán továbbhajtunk, és arrafelé ezért igen morcosak.

Nagyjából 500 km után meg is érkezünk Prágába, amelynek a külvárosa nem nagyon tér el Budapest külvárosától. Kocka házak, parkok, játszóterek, parkolók. Nem is érdemes tovább menni autóval, igyekezzünk ezen a részen szállást találni! Kitűnő metróközlekedés van a városban, mindenhova el tudunk jutni, ahova csak akarunk. Amúgy sem lehet Prágából úgy elmenni, hogy ne hallanánk a metró hangosbemondójából, hogy "vystup a nástup". Különben is, ha Prágába megyünk, akkor sörözni fogunk, és akkor az autóra végképp nincs szükségünk.

Óváros (Stare Mesto), Városháza és a toronyóra

Ha bemetrózunk a belvárosba, mondjuk a Múzeum megállóig, onnan már bárhová eljuthatunk egy laza sétával. Prága sétára sarkallja az ember fiát. Az Óváros viszonylag kis területen helyezkedik el, a Moldva két partján. Prága egyik jelképe a Városháza és annak különleges órája, az Orloj. Története is olyan "cseh", olyan "hrabali". 1338-ban alapították az óvárosi polgárok, függetlenségük kifejezése érdekében. Régen szerettek volna egy jó kis saját városházát, ezt azonban a csúf királyok mindig megakadályozták. Végül Luxemburgi János azt találta ki, hogy akkor építhetnek maguknak városházát, ha az építés költségeit kizárólag az eladott borokból teremtik elő. Nos, a prágai polgár sem volt rest, és viszonylag hamar "összeborozták" a rávalót. Sőt, mivel közben rájöttek, hogy bizony a bor az finom, ezért még "hozzáittak" egy óratoronyra valót is. 1364-ben már volt Városháza, az első órát valamikor 1410 környékén építették.

Az óra különlegessége, hogy mutatja a greenewich-i pontos időt, a régi korok cseh időszámítását, valamint a babiloni pontos időt is. Ezenkívül minden egész órában kisétálnak az apostolok szobrai, és megnézik, hogy hány óra is van, a turisták legnagyobb megelégedésére. Az óra készítőjét megvakították, nehogy máshol is készíthessen hasonló szerkezetet, állítja a legenda. Az óratorony kilátójából remek panoráma nyílik Prága óvárosi részére. Ha van kedvünk egy jót lépcsőzni, megcsodálhatjuk az egységes, piros cseréptetős házakat és a Moldva partját is. .

Vár, katedrális, Aranyművesek utcája

A prágai várba viszonylag könnyű sétával juthatunk fel. Kissé kanyargós, de laza túra. A vár egyik fő látványossága a Szent Vitus-katedrális. A hatalmas méretektől nem kell visszariadnunk, klausztrofóbiásoknak csak a toronyba mászástól kell ódzkodniuk. A nagyjából 130 méter hosszú és csaknem 100 méter magas katedrális igazi kolosszuskén magasodik a kicsiny és barátságos házak fölé. Tekintve, hogy ez az építmény adott helyet a királyok és egyéb főnemesek síremlékeinek, méretei is ehhez igazodnak. Röviden, ez a katedrális egy óriási építmény, 24 oldalhajója van, és elképesztő méretű színes ablakai. Órákig elnézegethetünk benne, a legkisebb fafaragásoktól, az embernél nagyobb szobrokig. Csaknem hat évszázadig építették.

A várban járva természetesen nem hagyhatjuk ki a Loretót, vagy a híres Aranyművesek utcáját, hangulatos tarka színekben pompázó apró házacskáival. Ha pedig elfáradtunk a hosszú sétákban, a vár felé vezető utcákban számtílan tipikus cseh, boltíves éttermet találhatunk, ahol megkóstolhatjuk az igazi cseh nemzeti ételeket, például a knédlit, mondjuk vadashússal és káposztával.