Róma elrejtett titkai

2005.11.22. 9:11

Rómát egyszerűen nem lehet megunni. Ha az ember sokadszorra is jár az Örök Városban, mindig tud újat, meglepőt nyújtani az utazónak. A kötelező látnivalók megtekintése után, érdemes elveszni a belváros szűk utcácskáinak labirintusában, vásárolni valamelyik szabadtéri piacon, vagy sétálni egyet a 2 ezer évvel ezelőtti világban. Mi is így tettünk az utolsó napfényes novemberi héten.

Korábbi Rómáról szóló cikkeinkben bemutattuk a város azon részeit és látnivalóit, amelyeket egy külföldi turistának feltétlenül látnia kell, amelyek megtekintése nélkül senkinek sem szabad felülnie a hazafelé tartó repülőre. Most inkább azokat a nevezetességeket, utcákat, tereket szeretnénk olvasóink figyelmébe ajánlani, amelyek az útikönyvek szerint a második vonalba tartoznak, de ezek nélkül nem lehet teljes a városnézés.

Ilyen környék például a híres Trevi kúttól a Tevere folyóig tartó rész, a Ponte Parione, ahol az egyébként kötelező látnivalónak számító csodálatos ókori templom, a Pantheon és a Piazza Navona is található. Ezen a részen legjobban tesszük, ha zsebre vágjuk a térképet és az útikönyvet és megyünk, amerre a lábunk visz. A hangulatos, szűk utcácskákon temérdek étterem és kávézó közül válogathatunk, és a kínálat akkora, hogy ha kitartóak vagyunk, egészen bizonyosan találunk magunknak olyan helyet, ahol nincs, vagy csak kevés a turista. A pincérek - bár néha hangosak - egytől, egyig kedvesek, lesik a vendég kívánságát, és nyoma sincs arcukon a megvetésnek, ha az ember "csak" a szokásos 10 százalékos borravalót adja. Személyes kedvencünk a Piazza Navonától, a Ponte S.Angelo irányában, két saroknyira, a kis Santa Maria della Pace templom mellett lévő kávéház, remek capuccinóval és mindig friss diós-körtés-gorgonzolás salátával. Aki arra jár, ne hagyja ki!

A környékre egyébként az esti órákban is érdemes visszatérni. Ekkorra már eltűnnek az amerikai és japán turistahordák az utcákról, és ilyenkor érdemes bátran kipróbálni valamelyik parányi trattoria ínycsiklandó kínálatát. Ha tehetjük, válasszunk olyat, ahol helyi vendégek ücsörögnek, nem fogunk csalódni. Az étel remek, a borok ízesek, az édességek fennségesek. Ha valakinek kedve és ideje van, térjen be Anton trattoriájába, a Pantheontól 50 méterre. A kevésbé dicsőséges időszakban, 1929-ben alapított családi étteremben az az ember érzése, hogy a nagypapától az unokáig mindenki csak azért él és dolgozik, hogy azon az estén a lehető legjobb gasztronómiai élményt szolgáltassa a megfáradt utazónak. Az árak elviselhetőek, a kedvesség és hozzáértés fokozhatatlan.

Egy kellemes kora délutáni kávé után pedig folytathatjuk sétánkat a környéken. A folyó felé haladva a sikátoros utcákon régiség- és bútorboltok mellett haladunk el. Akkor is megéri betérni egybe, ha nincs konkrét vásárlási szándékunk. Szinte minden kor és stílus megtalálható itt, az olykor giccses rokokótól, a különböző keleti bútorokig. Aki errefelé szeretne némi kiegészítőt vásárolni otthonába, nem árt, ha mélyen a pénztárcájába nyúl, ugyanis meglehetősen drágák az itt található darabok.

Az Angyalvárhoz vezető hídnál, ha balra fordulunk és elsétálunk a következő hídig, könnyen megtaláljuk Róma egyik leghangulatosabb utcáját, a Via Giuliát. Az utca arról nevezetes, hogy semmi különleges nincs benne. Azaz csak római szemmel nem különleges, egy idegennek annál inkább. Az utcában végigsétálva, szinte a 14-15. században érzi magát az ember: kopottas vörös és fáradt okkersárga színben pompázó lakóházak, faragott erkélyek és kapuboltozatok, hatalmas kaspókban álló növények, macskakő. Az utca másik vége felé egy gyaloghíd magasodik a járókelők fölé, amely az utca két oldalán álló palota traktusait köti össze. A boltíves átjárót benőtték a szinte földig érő kúszónövények. Kevesen tudják, hogy ezt is Michelangelo tervezte.

Folytatva a sétát és átkelve a folyón, a Trastevere nevű városrészbe érünk. Ez a kerület sokáig teljesen elkülönült Rómától, olyannyira, hogy az itt lakó büszke öregek, még ma is kétszer meggondolják, ha át kell menniük valamiért a folyó másik oldalára. A trasteverei kötődés legendás, még az éttermekben is kínálnak helyi módra elkészített ételeket, amelyek azért, a hozzá nem értő külföldi számára, nem sokban különböznek a város más részein fogyasztott ételektől. A Trasteverén ma sikk lakni, a római fiatalok körében néhány éve divat lett ide költözni. A környék Róma egyik leghangulatosabb része és szórakozó negyed is egyben, bárokkal, éttermekkel, kávézókkal. Tökéletes helyszíne a nap lezárásának.

Előző
  • 1
  • 2
Következő