A gejzírek és a furcsa ételek országa

Ha Izlandra gondolunk, legtöbbünknek a gejzírek, vulkánok és a hideg ugrik be elsőre, esetleg, hogy már ezek is megvernek minket fociban. Pedig ez a távoli, kietlennek tűnő ország bőségesen szolgál kellemes meglepetésekkel az arra járóknak.

Vulkánok, gleccserek, kopár vidék

Európa második legnagyobb szigete az Atlanti-óceánban található Skóciától északnyugatra. A sziget nagyjából 500 km széles és 300 km hosszú, felszínét sivár fennsíkok, homokos deltatorkolatok, vulkánok, lávával borított területek és gleccserek jellemzik. A földterületek mindössze 21 százaléka művelhető és lakható, s mind a part mentén találhatók. Izland lakossága és mezőgazdasága a sziget délnyugati részre összpontosul, Reykjavík és Vík között.

Fát nemigen látunk itt, inkább tundrával, füves vidékekkel, mocsaras és sivár tájakkal találkozunk. Az egyetlen honos emlősállat a sarki róka, bár időnként egy-egy pórul járt jegesmedve átsodródik egy "jégtömbszörfön". Láthatunk itt rénszarvast, nyércet, mezei egeret. Gazdag a madárvilág, legfőképp a tengeri madarak vannak jelen. A tengerek bővelkednek tengeri emlősben és halban. A déli és a nyugati területeken a Golf-áramlatnak köszönhetően viszonylag enyhe a tél, de rengeteg csapadék hull.

Történelem

Izland első őslakosai ír szerzetesek voltak, akik úgy tekintették a szigetet a 9. évszázad elejéig, mint egy fajta remetelakot. A népvándorlás korában 870 és 930 között Norvégia felől érkezetek letelepedni vágyók. Létrehozták az Althing-et (Nemzetgyűlés) és elkészült a törvénykönyvük. Izland 999-ben lett keresztény ország. Az ország a következő évszázadban virágzásnak indult, és létrejött egy prosperáló agrárgazdaság. Vörös Erik, aki Izlandon nőtt fel és egy norvég száműzött fia volt, meghódította Grönlandot 982-ben.

A következő néhány évszázadban Izlandot tönkre tette a dán kizsákmányolás, a nemzetközi kalózkodás és számos természeti katasztrófa. Dániának Izlanddal kapcsolatos uralma 1874-ben meggyengült, amikor Izland elfogadta alkotmányát, és ennek megfelelően intézte hazai dolgait. Izland 1918-ban szabadult fel a dán uralom alól, független államnak nyilvánítva ki magát a Dán Királyságon belül, mert csak a honvédelem és a külügy tartozott Koppenhága fennhatósága alá. Ennek ellenére a második világháború elején, 1940-ben Németország elfoglalta Izlandot, mire válaszként angol és amerikai csapatok vonultak be.

Éveken keresztül az izlandi és brit hadihajók közötti ellenségeskedés, az ún. Kód-Háború, a halászati időszakok rendszeres velejárója lett. Az utóbbi években Izland gazdagsága meggyöngült: a halászati kvótákat visszavették, a munkanélküliség megemelkedett és a valutát leértékelték. A környezetvédelmi szervezetek és az izlandi bálnavadász ágazat közötti csatározások sem segítettek a dolgokon.