Kicsiny baráti társaságunk egy hóbortos hagyományt ápol immáron harmadik esztendeje: a május 1-jét valamely, hazánkhoz közeli, tengerparttal rendelkező országban igyekszünk eltölteni. Legutóbb választásunk a turisták által csak mostanság felfedezett Albániára esett. Nem teljesen az ismeretlenbe utaztunk, mert az egyik útitársam a múlt nyáron már járt a szkipetárok (a sasok fiai) országában, így meglehetősen biztos információkkal rendelkeztünk a helyi viszonyokról. Vonatunk 23.50-kor indult a Keleti pályaudvarról, retúrjegyünk Belgrádig 9000 forintba került, innen 1500 dinárért szinten retúrjeggyel Montenegro fővárosába, Podgoricába értünk további 8 órányi utazást követően.
A vasútállomás környékén rövid alkudozás után 5 fős társaságunkat egy taxis 20 euróért elvitte a 25km-re levő Hani i Hoti határállomásra, ugyanis nincs vasúti összeköttetés a két ország között. A 10 eurós belépési illeték kifizetése után máris megmutatkozott az albán nép segítőkészsége: egy vámos - lévén már teljes sötétség - telefonon hívott taxis ismerőse 30 euróért Szkadarba (Shkodra, 35km) szállított minket, ahol a szocreál hangulatot idéző Hotel Rozafában fejenként 1000 lekért (1 lek=2 forint) szálltunk meg (érdemes saját hálózsákot vinni).
Nemzeti hősök nyomában
A másnapi pénzváltást követően helyi minibusszal (melyekbe 15-20 ember is bepréselődik) a 28 km-re található Lezhába mentünk, ahol felkerestük a híres törökverő, Szkander bég mauzóleumát, aki Hunyadi János kortársaként 25 győztes csatát vívott a törökkel. Sajnos, a legendás hős földi maradványait a várost végül elfoglaló törökök amulettként széthordták. Míg vártunk a következő minibuszra, megkóstoltunk néhány helyi finomságot: ízletes szárított fügét, byreket (rétestészta juhtúróval töltve) és hozzá finom olajbogyót. Még sötétedés előtt eljutottunk Krujába, az albánok nemzeti hősének fellegvárába, melyet a török csak kiéheztetéssel tudott bevenni négyszeri ostrom után 1478-ban, 10 évvel Gjergj Kastrioti halálát követően. Itt minden reá emlékeztet: múzeum, várfalak, tornyok, a mindenütt lobogó fekete sasos albán nemzeti zászló, melyen a Kastrioti-család címere díszlik ma is.
Az egymillió bunker országa
Shengjin városánál jutottunk ki a tengerpartra. A napos időben kicsit kedvünket szegte a mindenütt nagy tömegben előforduló szemét, valamint a ma is komor hangulatot árasztó bunkerek látványa. Az ország kommunista diktátora, Enver Hodzsa előbb a Szovjetunióval szakított 1961-ben, majd 1978-ban a baráti Kínával is. Ettől kezdve a teljes elzárkózás, az idegen támadástól való félelem s a végletekig az önerőre támaszkodás légköre hatotta át a kis országot. A bunkerépítés láza közel 1 millió vasbeton szörnyet eredményezett, melyek mindenütt megtalálhatóak: a tengerparton, az országutak mentén, a városokon belül, a parkokban.