Turisták és teknősök háborúja Zakintoszon

2006.07.17. 13:17

A görögországi Zakintosz szigetén élő álcserepes teknősök egyik utolsó élőhelyét veszélyezteti az évente a szigetre érkező mintegy egymillió turista. A turizmusból élő helyiek helyzete sem könnyű, mert a teknősök és a pénz között kellene választaniuk.

A mediterrán térségben Zakintosz szigete a legfontosabb költőhelye az álcserepes teknősöknek, mivel a Földközi-tenger térségében itt él a legnagyobb populáció. A sziget ugyanakkor egyre fejlődő turistaparadicsom is, különösen az angol és a német turisták körében kedvelt célpont.

1999-ben egy tengeri nemzeti parkot létesített a görög kormány a Laganasz öbölben, azon a helyen, ahol a legtöbb teknős költ, de a szakemberek szerint a park dolgozói és a helyi emberek sem tesznek meg mindent az élőhelyek megőrzése érdekében, ez pedig súlyosan veszélyezteti a teknősöket.

Ezek az állatok kifejezetten félősek. Nem szeretik a hangos zajt, a zavaró fényeket és félnek az embertől is. Ha megzavarják őket, félelmükben beúsznak a tengerbe és a vízben költik ki a tojásokat, elpusztítva így az új egyedeket. A kikelt kisteknősöknek pedig tiszta és lehetőleg rövid útra van szükségük a fészektől a tengervízhez, hogy nagyobb legyen az esélyük a túlélésre. Így is átlagosan minden ezer egyedből csupán egy éri meg a felnőttkort. Az álcserepes teknősök több ezer kilométert vándorolnak a tengereken, amely során a föld mágneses mezejének segítségével tájékozódnak.

A teknősök nyugalma érdekében a hatóságok különleges intézkedéseket vezettek be a szigeten. Sebességkorlátozás, építkezési tilalom, a turisták mozgásának korlátozása, hogy csak néhányat említsünk ezek közül, sőt az sem mindegy, hogy a nyaralóvendégek hová állítják a strandon a napernyőiket. Mindez annak érdekében, hogy az érzékeny teknősök biztonságát növeljék.

A figyelmeztetések sok esetben hatástalanok. A turisták többségét nem érdekli a figyelmeztetés, hogy lehetőleg éjszaka ne sétálgassanak a homokos öblökben, mert ilyenkor könnyen összetaposhatják a fészkeket. A bicikli- és motorkerékpár- forgalom tiltása ellenére sokan száguldoznak a tengerparton, a napágyakat és napernyőket pedig a fészkekhez túlságosan közel állítják fel.

A helybéliek hosszú ideig ellenségükként tekintettek a Nemzeti Parkra és az itt dolgozókra is. A szigetnek és így a görög kormánynak ráadásul meggyűlt a baja az Európai Bírósággal is, amely 2002-ben kimondta, hogy Görögország megsérti az uniós törvényeket a teknősök elégtelen védelmével, és kilátásba helyezte, újra tárgyalják az ügyet, aminek végén akár meg is büntethetik Görögországot.

A statisztikák szerint az elmúlt években nőtt a tojásrakó helyek száma a szigeten, ami azt jelenti, hogy a turistákat újabb területekről tartják távol a nemzeti park emberei. Ez pedig további elégedetlenséget szül a helyi, turizmusból érő emberek körében.

A legdrámaibb helyzet a Daphne beach nevű partszakaszon alakult ki, ahol ugyan évtizedek óta tilos építkezni, autót és motort használni és egyáltalán bármilyen, a táj jellegét megváltoztató beavatkozást elvégezni, mégis nyaralók, tavernák és bárok sora áll a parton. A kormány évtizedes terve, hogy a tengerparti ingatlannal rendelkező tulajdonosokat valamiképp kompenzálja akkor, ha nem építkeznek területükön, teljes kudarcba fulladt. Az egyik terv szerint ökoturisztikai központtá alakítanák a partszakaszt, de a helyi tulajdonosokat ez a terv sem győzte meg igazán. Jelen állás szerint egy konzerválási program valóban megindul, de a tulajdonosok nyomására a tengerparti bárok és üdülők is a helyükön maradnak és ezekkel a turisták sem vonulnak el a környékről.