A Tátra Nemzeti Park Szlovákia első nemzeti parkja, amelyet a háborút követően 1949-ben alapítottak. Területe 741 négyzetkilométeren terül el, magába foglalja a Liptói Havasokat, a Magas Tátra szlovákiai részét, és a teljes Fehér Tátrát is.

A park feladatai közé nemcsak a természet eredeti állapotának megőrzése és védelme áll, hanem az is, hogy segítséget nyújtson a magashegyi pihenés, a gyógykúra, a hegyi, illetve téli sport szerelmeseinek kiszolgálásában.

A földtörténet korai szakaszában, amikor a gleccserek hegységalakító munkájukat elvégezték, eltűntek, így ezen a területen már nem képeznek torlaszokat, mint ahogyan azt Alpokban vagy a Kaukázusban teszik. A természet munkáját mára az ember vette át, így a nemzeti park alkalmazottainak kivételes feladat megvalósításában lehet részük nap, mint nap.

Gleccserek híján a vidék egyedülállóan megközelíthetővé vált, jól karbantartható ösvényeket gondoznak az erdészek, amelyek a völgyeken és hágókon keresztül vezetnek több, mint tíz hegycsúcsra. Ennek a munkának köszönhetően ma több, 2000 méter fölött megbúvó település is könnyűszerrel megközelíthető, vagy kisvasúttal, fapados felvonóval, libegővel, vagy akár fogaskerekűvel.

Ilyen települések például: Strbske Pleso (Csorba-tó) települése (1355 méter), Rebienok (1285 méter) Skalnate Pleso (1751 méter), Lomnici-csúcs (2632 méter), Soliko (1815 méter), Lomnici-nyereg (2200 méter) Velicke Pleso (1670 méter) valamint a Tátra legmagasabban található települése és szálláshelye Rysy menedékház (2250 méter)

Mivel a Tátra Nemzeti Park élővilága teljes védelem alatt áll, így a virágszedés, a fagyűjtés, a fürdőzés nem engedélyezett, sőt még a kövek és szikladarabok elmozdítása is tilos. Szigorú szabályok rögzítik a kerékpározást, siklóernyőzést, síelést, és gyalogtúrázás feltételeit is, ezek a szabályok betarthatók és elvárhatók minden turistától.

Itt is, mint minden nemzeti parkban tett kirándulás előtt, érdemes megbeszélni a várható veszélyheteteket kirándulótársainkkal is. Gondoskodjunk megfelelő felszerelésről és térképről és mobiltelefonokról. Ahogy a Tátra Nemzeti Park munkatársai mondják, náluk igen gyakori az eltévedt, és az erejét, kondícióját túlbecsülő kiránduló, akik nem tudják, hogyan kell cselekedni például egy helikopteres mentés alkalmával. A természetjárók is ritkán tudják, hogy kizárólag széliránynak háttal, rézsútos magas tartásba emelt kézzel kért segítségre reagálnak a mentőalakulatok, de érdemes megtanulni a "nincs szükségem segítségre" kézmozdulatot is.

A Tátra Nemzeti Park négy különböző színnel jelöli turistaútvonalait, amelyek csaknem 600 kilométer kiterjedésűek és elvezetnek minden jelentős ponthoz. A piros, sárga, kék, és zöld turistautak 3 csoportba sorolhatóak: rövid túrák, sétautak, völgyjárás, közepes nehézségű túrák és nehéz túrák - a hágókra, gerincekre, nyergekre és a csúcsokra. Ha nem lennénk biztosak magunkban, kérhetünk speciális hegyvezetést is, amelyet kiképzett, vizsgázott jelvényes szakemberek végeznek. Ezeket a csúcs- és hágómászáshoz ajánlják a park emberei. A Kopa-hágó, Závory-hágó, és a Sedlo-hágó a legnépszerűbb, mert ezek úgynevezett átjárható hágók, míg a Hunfalvy-hágó, a Karó-tavi-hágó úgynevezett egy irányból bejárható hágók.

A Tátra Nemzeti Parkban népszerű még a völgyjárás, a biciklizés, a siklóernyőzés és nem utolsó sorban a síelés.

Szabó Kata